Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Váratlan fordulat

nemzetiségű volt. Ráadásul a foglyok soraiban is felerősödött sokféle szembenállás.- Közöttünk is előfordult nem ritkán nemzetiségi vita: én magyar vagyok, te cseh, te szlovák, te horvát, te román. Nem mindig szerettük egymást. És nem egyszer előfordultak verekedések.

Talán apróságnak tűnhet, de arról is mesélt Péter gyermekeinek, hogy csája osztás során tört ki mind sűrűbben a civakodás.- A csehek közt sok tiszt volt. Ezt úgy magyaráztuk mi magyarok, hogy ezek gyávábbak voltak a mi tisztjeinknél. S ki tudná miért, a magyar mindig utálta a cseheket. Volt román ellenesség is régóta, hiszen Erdélyt követelték. A szerbek meg a délvidéket. A horvát meg az adriai részeket. Volt miről vitatkozni. Gyakran dühöngött a fogolytábor, a cári katonák alig tudtak bennünket lecsillapítani.

Epizód. Reggeli teaosztáskor egy cseh félrelökött egy magyar tisztet: - Én magasabb rangú vagyok! A magyar tiszt szolgája - együtt voltak a háborúban és a fogságban is - izmos testű csepeli vasmunkás, pofonnal válaszolt, amitől a cseh hanyatt vágódott. S ha az orosz őrök nem állítják le az egészet egy figyelmeztető lövéssel, tömegverekedés lett volna.

Hozzájárult ehhez az a hír is, hogy a fehérek seregében több ezres cseh alakulatok harcolnak a vörösök ellen. Nem titok, hogy a fogoly katonaságot parancsnokaik nagy általában rendben, fegyelemben próbálták tartani. Erre kötelezték őket a muszkák. Ám ez csak részben sikerült. S a vörös forradalom előhozta az osztálykülönbségeket is. Ki uraság otthon a maga hazájában, ki szolga, ki gazda, ki szegény? Ez hatással volt a tisztikarra is. Kaczúr Péter nem

31