Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
76 szolgáltatási rendszere pedig gondoskodott róla, hogy a paraszti tudás ezen része nehogy feledésbe merüljön. Az oroszok elől rejteni kellett mindent, ami kézzelfogható volt: élelmet, terményt, jószágot, ingóságokat. A Rákosi-rendszer is igényt tartott a paraszti háztartás minden kellékére. Aki termény és állatbeadását teljesíteni nem tudta, annak hátralékát forintosították, és adó módjára, ingóságain vagy ingatlanán behajtották. Hogy a parasztság mégis át tudta vészelni a válságos éveket, életösztönének és kényszer szülte leleményességének köszönhette. A háborús időszakot követő paraszti rejtési gyakorlatot megnehezítette, hogy a parasztember a hatalom ellenőrzésének folyamatosan ki volt téve, így a mezőgazdasági munkák elvégzésének időpontját is központilag határozták meg. Ez sokszor ellent mondott a józan észnek és az időjárási körülményekhez igazodó paraszti gyakorlatnak.7 A pártállam minden ésszerű paraszti megnyilvánulás mögött rendszerellenes cselekményt látott. 1951 májusában a Szegedi Járási Tanács például utasítást adott ki a községi tanácsoknak, melyben felszólította őket, hogy minden eszközzel akadályozzák meg, azt a terjedő gyakorlatot, miszerint a parasztok a megdőlt gabonát levágják, az ilyeneket haladéktalanul jelentsék fölt.8 A kormány legszigorúbban a cséplést ellenőrizte. Célja a megtermelt készletek nyilvántartásba vételével a szabályok kijátszásának megakadályozása volt, ezért erőltették a közös szérűn való cséplést, és ezért állítottak ellenőrt a cséplőgép mellé. Nem véletlen, hogy igen gazdag eszköztára alakult ki a gabonával való feketézésnek, a betakarítástól az őrlésig terjedően. A feketézésre szánt gabonát érdemes volt még a cséplés előtt, lehetőleg aratás, rakodás közben eltüntetni. „Gyakran ponyvát, pokrócot terítettek a szekér aljára és vasvillával csapkodták a gabonakévéket rakodáskor, hogy a gabonaszemek kipotyogjanak a kalászból." (V. O.) Ezt a módszert is kellő körültekintéssel kellett alkalmazni, mert ha a szemveszteség a jogszabályban megengedettnél nagyobb mértékű volt, büntetést helyeztek kilátásba. Szankcionálták azt is, ha valaki gabonát engedély nélkül kézi erővel, nyomtatással vagy kalákában csépelt.9 Az ilyen „feketén előállított" gabonát aztán el kellett rejteni, nehogy megtalálják. Sok tanyán ekkor alakítottak ki titkos padlásokat, rejtekhelyeket. Előfordult, hogy az istálló vagy a kamra egy részét falazták el, a terményhez néhány kivehető téglán keresztül fértek hozzá. A kommunista hatalom megpróbált éket verni a helyi közösség működésébe azáltal, hogy ideológiai alapon ellenségnek kiáltotta ki a falu jómódú gazda rétegét.10 A viszályszításhoz a rendszer támaszának tekintett „dolgozó" szegényparasztok nagygazdáktól elszenvedett vélt vagy valós sérelmeit használta föl. Nem számolt viszont kellőképpen azzal, hogy a falusi társadalom paraszti rétegei egy-egy helyi közösséget alkot7 Nagy 2001.1085-1099. 8 CsmL XXIII. 716. Forráskút Községi Tanács Végrehajtó Bizottság iktatott iratok 82-51/1951. máj. 21. 9 Begyűjtési Értesítő V. évf. 32. sz. 1955. júl. 16. 10 A kulákhatár 25 kát. hold, vagy 350 aranykorona jövedelmű gazdaság. A gyümölcsös területét négyszeresére, a szőlőt ötszörösére szorozták föl, így sokan emiatt kerültek kuláklistára. ERDMANN 1992. 96.
