Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Lukács György főispánsága (1901–1905)
meik. Végül a közgyűlés egyhangúlag ítélte el az „anarkiát okozó” vasutas- sztrájkot, míg a kormány iránti elismerést 73:61 arányban szavazták meg.664 665 Endrey szokás szerint lapjában folytatta a küzdelmet, „törvényt és szabályrendeletet nem tisztelőnek” nevezve a főispánt, amiért utólag „becsempészte” a „felsőbb helyen megrendelt” bizalmi nyilatkozatot a közgyűlés tárgysorozatába. A Vásárhely és Vidéke humorrovatában elrejtett támadásra immár a Hódmezővásárhely is terjedelmes vezércikkben reagált, ismét minden tekintetben megvédve a főispánt és intézkedéseit: „a főispánnak joga van arra, hogy az egész országot érdeklő eseményekről a megnyitó beszédben megemlékezzék és a közgyűlésnek érzelmi nyilatkozatra adjon alkalmat”. A vonatkozó közgyűlés elején ezt tette akkor, amikor megemlékezett Jókai Mór haláláról, majd ugyanezt tette, amikor folytatólag szólt az országot megbénító vasutassztrájkról. A vitából a „legszebb Thoroczkay-napokat” idéző, hetekig tartó, személyeskedéssel is tarkított sajtópolémia alakult ki a két lap között. Az események középpontjában pedig Vásárhely politikai életében először találkozhattunk a Hódmezővásárhely fiatal szerkesztőjével, Kun Bélával, aki a következő négy évtizedben megkerülhetetlen szereplője lett a városi közéletnek; 1910-től - rövid megszakítással - negyedszázadon át volt országgyűlési képviselő, az őszirózsás forradalom után pedig néhány hónapig Hódmezővásárhely kormánybiztos főispáni tisztségét is betöltötte.667 1904. december 13-án a technikai obstrukció november 18-ai, ún. zsebkendőszavazással666 történt letörése után az ellenzéki képviselők szétverték a képviselőház berendezését, véresre verték a parlamenti teremőröket.66 „Míg városunk nagyhírű országgyűlési képviselője, dr. Endrey Gyula, a pesti lapok híradása szerint egy agyba-főbe vert derék teremőmek félczipőjét diadalmasan lógázta”, addig Hódmezővásárhelyen a december 14-ei közgyűlésen ismét következett a bizalmi szavazás Tisza István kormánya irányában. A Kmetykó főjegyző által szerkesztett bizalmi feliratot Kovács János indítványára - a Vásárhely és Vidéke szerint „a berendelt virilisek és a kiparancsolt tisztviselők” segítségével - 118:93 arányban fogadták el a bizottsági tagok. Endrey Gyula szerint még a beteg bizottsági tagokat is kikényszerítették ágyaikból, Berger nyugalmazott főorvost lerendelték a szavazásra Budapestről, a szabadelvű Emyei István főgimnáziumi tanárt pedig saját párttársainak. Lázár Lajosnak és Kovács Jánosnak kellett elrángatniuk az ellenzéki padsorok elől, „nehogy esetleges inzultusok forduljanak elő azon magatartása miatt, mely a legnagyobb mértékben kihívó volt, de azért 664 HMV 1904. máj. 15.; VE 1904. máj. 15. 665 MNL CSML HL Közgy. jkv. 331/1904. (05. 14.); MNL CSML HL Főisp. ir. 114/1904.; VV 1904. máj. 15.. máj. 20., máj. 22., máj. 25.; HMV 1904. máj. 18., máj. 22., máj. 29., jún. 8.; VH 1904. ápr. 26. 666 Az obstrukció ellen 1904. november 15-én Daniel Gábor beterjesztette a képviselőház elé a „lex Dánielt” a megszigorított házszabályokról. A javaslatot november 18-án a Szabadelvű Párt az ún. zsebkendőszavazással fogadta el: az iszonyú ellenzéki zajban a házelnök zsebkendő-jelzésére a kormánypárt tagjai felugorva jelezték a javaslat elfogadását. Csorba László: i. m. 240. 667 HMV 1904. dec. 13., dec. 14.; Csorba László: i. m. 240.; Pölöskei Ferenc: i. m. 434. 142
