Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti-helytörténeti gyűjtemények
184 A honismereti tevékenysés közössései és színterei A mindszenti Helyismereti Gyűjtemény „Mindszent - minden szép és jó eszméért lelkesülő - közönségének tisztelete jeléül ajánlja a szerző." (Keller Lajos: Mindszent története) írásos emlék 1332-ben említi először Mindszent társközségét, Aport. 1818-ban még Apor-Mindszent néven illetik az egyházi iratok. A 19. század második felében a mindszenti férfiak közül legtöbben kubikosnak álltak. Az itthon maradottak kis földjeiken gazdálkodtak, de minden családból kikerült egy-két iparos is. A Pallavicini- uradalom sok családnak biztosított megélhetést. A kiegyezést követően a kiterjedt tanyavilággal rendelkező Mindszenten sorra alakultak az olvasókörök, a gazdakörök, a polgári és egyéb szervezetek, melyek gyűjtötték a múlt emlékeit is. Keller Lajos (1846-1904) plébános tevékenysége a helyismereti munka terén mérföldkő volt Mindszent életében. Latin nyelvű iratokból saját gyűjtésével kiegészítve írta meg a „Mindszent története" című könyvet, mely a község 1700-tól 1900-ig terjedő időszakát öleli föl. Soós Ádám (1880-1969) községi hivatalnok nagy szorgalommal gyűjtötte Mindszent tárgyi emlékeit. Az ő gyűjteménye volt Mindszent első helyismereti gyűjteménye, amely később átkerült a szomszédos településre. Taraba József (1893-1971) plébános a tárgyi emlékek gyűjtése mellett fontosnak tartotta a szellemi örökség, a hagyományok feltérképezését. Domokos Árpád főjegyző is aktívan részt vett a község társadalmi életében, mint a Honszövetség díszelnöke. Bóna József (1884- 1953) tanító, a mindszenti elemi népiskola igazgatója, újabb kutatásai alapján írta meg Mindszent történetét, mely 1928-ban Nagy Imre „Szentes" című monográfiájában jelent meg. Kiss Ernő tanár vezetésével az 1960/61-es és 1961/62-es tanévben régi tárgyak gyűjtését kezdték meg az általános iskolások. Kasznár Tóth Emma (1904-2001) tanítónő, rajz-földrajz szakos tanár 1962-ben alapította a honismereti szakkört a korábbi gyűjtőmunkába bevont gyermekekkel. Foglalkozásaikat a Kápolna utcában kezdték el, mivel ez volt a község legősibb része. A gyűjtőmunka így nagy sikerrel járt, s kezdetben a Központi Iskolában helyezték el a kincseiket. A helyi kis gyűjtemény egyre gyarapodott. Országos viszonylatban a Népmozgalmi Intézet tömegmozgalommá fejlesztette a honismereti tevékenységet, mely a Néprajzi Múzeum munkáját segítette. Dr. Dömötör János, a Népművelési Intézet munkatársa segítette a honismereti szakkör működését. Kasznár Tóth Emma, a szakkör vezetője a szakkör koncepcióját előre megtervezte. Tevékenységének alapját az általános iskolásokkal végzett gyűjtőmunka képezte, melyhez a későbbiekben a gimnazisták és felnőttek is csatlakoztak. Domokos Arpádné Burg Mária (1900-1981) tanítónő, az ifjúsági vöröskereszt csoport vezetője és dr. Finta Dezső (1892-1970) körzeti orvos fontos leletmentő tevékenységet folytattak, ezért őket a szakkör patronálóinak is megválasztották. 1963-ban a régi kultúrház nagytermében a gyermekek és felnőttek
