Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
I. A honismereti élet kibontakozása Csongrád megyében
A honismeret oktatásának syökerei a szegedi tanonciskolában 37 A tanulók számára az 1913-14-es tanévben tudtak tanulmányi kirándulást szervezni. A résztvevők a szakmai programok után Budapesten megnézték Kossuth, Batthyány, Deák, Munkácsy, Jókai és más nagyjaink sírját. Megtekintették a Szent István Bazilikát, az Országházat, a királyi várat, az Erzsébet múzeumot. A következő tanévben is szerveztek tanulmányi kirándulást, de az I. világháború hosszú időre megakasztotta az ilyen tanulmányutak meg a nagyobb szabású ünnepségek szervezését. A honismereti mozgalom szárnybontogatása az 1930-as években folytatódott, amikor Magyarországon Teleki Pál geográfus és Györffy István etnográfus professzorok irányításával kibontakozott a táj- és népkutató mozgalom. Részben a cserkészethez, részben pedig Teleki intézetéhez, illetve a Néprajzi Múzeumhoz kapcsolódóan megindult a magyar hagyományok feltárása. Szeged Szabad Királyi Város Iparostanonc Iskolájában az 1926. októberi tantestületi ülésen vetette fel Antal Dénes igazgató, hogy iskolai cserkészcsapatot kellene szervezni. A cserkészcsapat létrejött, és egy-egy rövidebb szünettel a második világháborúig működött. A cserkészcsapat irányítása ugyanúgy egy-egy tanár órán kívüli tevékenységei közé tartozott, mint pl. a szertárak, az ifjúsági kör, az énekkar, a zenekar, a vöröskereszt patronálása. Miután 1930-tól főhivatású (mai szóval kinevezett) állások is kialakultak az iskolában, esküt kellett tenniük állásuk elfoglalásakor a tanároknak, amely így hangzott: „a tanítói tisztemmel járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen, híven és pontosan teljesítem és a gondjaimra bízott ifjúságot a magyar haza szeretetében és vallás-erkölcsös szellemben fogom nevelni."7 1938-tól két éven át az iskola tantestülete kiadott egy lapot Ifjú Iparos címmel, amelynek kiadója Antal Dénes igazgató, szerkesztője Babiczky Ede tanár volt. Az iskolaújság nemes céllal jelent meg: „A lap megindításánál az a cél lebegett szemünk előtt, hogy az iparostanonc kezébe oly olcsó lapot adjunk, mely csak olyan cikkeket, közleményeket hoz, melyek őt szórakoztatják, tanítják, művelt iparossá és jó hazafivá tehetik. De másrészt ezen lap által ki akarjuk ütni az ifjú kezéből a már gomba módra elszaporodott rémregényeket, és ezek helyébe nemesebb erkölcsi tartamú és hasznosabb oktató célt szolgáló olvasmányt óhajtottunk kezébe adni." Az 1941-42-es tanévben is több iskolai ünnepséget rendeztek. Rögtön az évnyitón a Széchenyi Istvánról szóló ünnepi beszéd mellett a növendékek szavaltak, jelenetet adtak elő, és a Himnuszt énekelték. Október 6-án megemlékeztek az aradi vértanúkról. December 6-án Horthy Miklós kormányzót jelképesen köszöntötték névnapján, majd az ünnepség vidámabb mikulásozással ért véget. Március 15-én délelőtt a Kos- suth-szobor előtt mondott ünnepi beszédet Babiczky Ede igazgató. Délután műsort adtak a diákok. Elszavalták a Nemzeti dalt, Ady: Fölszállott a páva, Juhász Gyula: Tápéi Krisztus, József Attila Anyám című verseit. Az egyik tanuló szájharmonikán magyar nótákat játszott. Mindezt népi játékok követték: Egyszer egy királyfi, Bíró fia, Csáki bíró. Májusban megemlékeztek az Anyák napjáról, a szegedi Hősök kapujánál 7 CSML Szegedi Iparostanonciskola iratai, 667/1930-1931.
