Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
A „kettős szentév” megnyitása után következő hónapokban Szegeden éppúgy, mint az egész országban a katolikus egyház tevékenységének középpontjában a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus előkészítése állt. Ezeknek a rendkívül nagyarányú és sokrétű munkálatoknak a részletezésétől most eltekintünk, hisz ez már túllép a tanulmány adott keretein. Azonban folyt a Szent István jubileumi évre való felkészülés is. Bár kétségtelen, hogy egyelőre kevésbé látványos módon, mint az eucharisztikus világ- kongresszus szervezése. Az Actio Catholica csanád egyházmegyei tanácsa 1937. június 31-én tartotta rendes tavaszi értekezletét Glattfelder Gyula elnökletével, a szegedi Szent Imre Kollégiumban. A tanácskozáson a megyéspüspök a résztvevők figyelmét felhívta a Szent István-emlékév előkészítésére: „Minden egyházmegyének, sőt minden egyház- községnek meg kell találni a módot arra, hogy a kettős jubileumi év alkalmából méltóképen (sic!) örökítse meg Szent István király emlékét. ... lehetőleg minden egyházközség találja meg a módját annak, hogy Szent István király emlékét akár oltárral, akár szobrok, akár ablakok, avagy karitatív intézmények létesítésével örökítse meg.”? A társadalmi és egyházi rendezvényeken a közelgő évforduló kapcsán mind gyakrabban állt a szónoklatok középpontjában az államalapító. 1937 hátralevő részében Szegeden az egyik legjelentősebb ilyen esemény a Szegedi Katolikus Kör Szent Gellért-ser- leg vacsorája volt. Az est ünnepi szónoka, gróf Teleki Pál beszédében Szent Gellértet mint Szent István akaratának végrehajtóját jelenítette meg. Hangoztatta, „hogy a serleget azért alapították, mert újra nehéz idők járnak felettünk és mert az országot újra kell építeni. Szent Istvánhoz és azokhoz fordulunk, akik a nagy királyunkhoz lelkileg és akaraterőben a legközelebb állottak, hogy erőt merítsünk az építő munkához. Szent István országépítő eszméiben látom az új ország felépítésének erejét ...”8 Azok a felszólítások, melyeket Glattfelder intézett a katolikus papsághoz és a hívőkhöz a Szent István jubileumi év tárgyi megörökítéséről, nem maradtak hatástalanok. Az első javaslat, amely a nagyközönség elé került, a Szegedi Új Nemzedék 1937. december 25-ei számában olvasható. Dr. Némedy Gyula „A Fogadalmi templom és a Szent István év” című cikkében azt javasolta, hogy a jubileumi év alkalmából a templom szentélyében levő üres falfelületekre fessék meg Szent Istvánt és az Árpád-házi szenteket. Az 1930. október 24-én felszentelt Fogadalmi templom belső díszítése ugyanis nem fejeződött még be. A kupolán és az oldalfalak egyes részein fehér felületek mutatták, hogy van még teendő a templom kifestése terén. A szentély mennyezetén már elkészült Márton Ferenc freskója, a „Szögedi Madonna”, amely Máriát szegedi szűrben, papucsban és stilizált magyar ruhában ábrázolta. A negyedgömb alakú apszis csillogó mozaikképét — melyen hat őrálló és két imádkozó angyal között magyaros fafaragásé trónuson ül a Teremtő és a Megváltó, s a kezükben tartott magyar koronából az áldás fényzuhataga ömlik a Magyarok Nagyasszonyára — szintén Márton Ferenc tervezte. „... elgondoltam [írta Némedy Gyula], hogy milyen nagyszerű lenne, ha Szeged város teljesítené kedves kötelességét a Szent István év alkalmából és tovább fejlesztené a Fogadalmi-templom aranyhátterű, remek freskó és mozaik-díszét. Milyen fenséges, méltó megünneplése volna a Szent István évnek, ha Szeged város benépesítené ebből az * 7 8 hásszal felelnek. A litániák különösen arra alkalmasak, hogy körmeneteknél és hosszabb ájtatosságoknál közimául szolgáljanak. Legelterjedtebb a „Mindenszentek litaniája” és a „Lorétói litánia”. 7 Szegedi Űj Nemzedék, 1937. július 2. 3. p. 8 Délmagyarország, 1937. november 21. 2. p. 93
