Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
osztott. Éjjel 2 órakor P. Oslay Oswald — volt ferencrendi tartományfőnök — Szűz Máriáról mondott beszédet, és misét celebrált. Egy óra múlva rózsafüzér-ájtatosság és litánia következett. Hajnal 4 órakor dr. Kerkay József piarista tanár beszédét hallgathatták meg a jelenlevők a nemzeti optimizmusról. Majd hálaadó misét mondtak a magyar nemzet ezeréves múltjáért. 5 órakor ismét rózsafüzér-ájtatosság és litánia volt. A Szegedi Új Nemzedék tudósítója szerint: „A szegedi hívek buzgóságára jellemző, hogy a templomban egész éjjel igen nagy számban vettek részt az istentiszteleteken és mélységes áhítattal figyelték a szentbeszédeket.”50 Június 27-én reggel 6 órakor a katonazenekar zenés ébresztővel járta be a város főbb útvonalait. 7 órakor megszólaltak a harangok és a katolikus templomokban összegyűlt hívők ezrei elindultak a Fogadalmi templom felé, amely zsúfolásig megtelt. Sokezres tömeg állt az előtte levő téren is. A templomban 8 órakor kezdődött meg az ünnepi mise, amelyet Glattfelder Gyula megyéspüspök pontifikáit fényes papi asszisztenciával. A szertartáson Király Péter „Fogadalmi miséjét” adták elő Csornák Elemér karnagy vezényletével és Antos Kálmán orgonaművész közreműködésével. A mise után a Szent Jobbot kivitték a templomból és elhelyezték az ott várakozó nyitott gépkocsin. Ebben az autóban foglalt helyet Mészáros János, a Szent Jobb őre. Az utána következő gépkocsikban a Csanád egyházmegyei főpapság, a város főispánja és polgármester-helyettese, a tisztikar vezetői és más, fontos pozíciót betöltő személyiségek ültek. A kocsisor ünnepélyes lassúsággal gördült végig azon az útvonalon, melyen előző nap Szent István ereklyéjét a Fogadalmi templomba hozták. A nagyállomás feljárójánál a Szent Jobbot leemelték az autóról és elhelyezték az Aranyvonat díszkocsijában. A katonazenekar a Himnuszt játszotta, a díszszázad tisztelgett, és a vonat az eredeti terveknek megfelelően pontosan 10 órakor lassan elindult Hódmezővásárhely felé. A királyi ereklyét a vonaton a rökusi állomásig kísérték azok a személyek, akik június 26-án Kistelekig elébe utaztak.Ezzel végétért a Szent István jubileumi év szegedi eseménysorozatának legkiemelkedőbb rendezvénye. A Szent Jobb Szegeden való tartózkodásának idején lebonyolított ünnepségek megszervezéséről már június 26-án este megszületett az első értékelés. Ugyanis mialatt a hívők a Fogadalmi templomban tisztelegtek a Szent Jobb előtt, addig a Tisza-szálló kerthelyiségében dr. Tóth Béla polgármester-helyettes vacsorát adott a Szent Jobbot kísérő budapesti notabilitások részére. Ezen a vacsorán megjelent Huszár Károly, volt miniszterelnök, az Actio Catholica országos alelnöke, aki a következőket mondta: „Felfokozott igényekkel jöttünk Szegedre, de amit itten láttunk az legvérmesebb reményeinket is fölülmúlta. Úgy a külső rendezés, mint a bensőséges áhitat, amelynek szemtanúi voltunk, mindig feledhetetlen marad. A Dóm-téri ünnepség egyenesen lenyűgöző volt a maga páratlan szépségeivel. Úgy látszik a jó Isten szereti Szegedet, mert a városnak ehhez a nagy ünnepéhez nagyon jó időt adott. Minden elismerést megérdemel az az 50 Szegedi Új Nemzedék, 1938. június 28. 3. p. A rózsafüzér (rosarium), másként „olvasó” a Miatyánkból, az Üdvözlégy és a Dicsőség kezdetű imákból összeállított imagyakorlat, illetve az egyes imádságokat ellenőrző, fából vagy gyöngyházból készített szemek füzére. A „kis rózsafüzér” öt tized, a „nagy rózsafüzér” tizenöt tized elmondásából áll. Minden tizednél a krisztusi megváltástörténet más-más titkáról elmélkednek az imádkozok. Ezek alapján megkülönböztetnek örvendetes, fájdalmas és dicsőséges rózsafüzért. A rózsafüzér imádkozásának szokását a domonkosok terjesztették el a XII. századtól. Mai alakjában főleg V. Pius (1566—1572) pápasága idején terjedt el. (Katolikus Lexikon III. kötet. Szerk.: BanghaBéla S. J. Pallas R. T. Nyomdája, Bp. 1932. 445. p.) 51 Délmagyarország, 1938. június 28. 4. p. 121
