Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
Ugyanabban az időpontban, amikor a Szent Szív-körmenet elindult, a MÁV Fiú- intemátus udvarán megkezdődött a szegedi és Szeged környéki katolikus korporativ szervezetek Szent István-díszgyűlése. Ennek előkészítéséről a fentiekben már szóltunk. A mintegy 8-10 000 résztvevő a Fogadalmi templom előtti téren gyülekezett. Onnan zárt sorokban, zeneszó mellett vonultak az ünnepség színhelyére. A gyűlés szónokait a szervezők nagy gondossággal választották ki, ügyelve arra, hogy a magyar társadalom szinte minden rétegét képviseljék. A „Magyar Hiszekegy” elhangzása után Szabó István, a Szegedi Ipari Munkavállalók Hivatásszervezetének egyik tagja nyitotta meg a díszgyűlést. Horváth Géza asztalossegéd a munkásokhoz szólt. Beszédében Szent Istvánt a magyarság első gazdájának és munkaadójának nevezte, aki évezredekre adott munkát és kenyeret a magyar népnek. A törvényhozókat felszólította, hogy a szociális problémák megoldásában Szent István nyomdokában haladjanak. Sürgette a keresztény alapon álló iparosszervek és munkáskamarák mielőbbi felállítását. Fodor Mihály forráskúti gazdalegény a testvéri együttérzés szükségességét hangoztatta. Nagy tetszéssel fogadta az ünneplő közönség Szőnyi István egyetemi hallgatót, aki bejelentette, hogy a katolikus egyetemisták is be akarnak kapcsolódni a keresztény szellemű korporációs szervezkedésbe. Honkó Ilona a Katolikus Dolgozó Leányok Rókusi Csoportját képviselve a magyar anyák és a magyar családok erkölcsi védelmének fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette: az állam életében a legfontosabb feladat a nőknek jut azáltal, hogy ők a magyar családok összetartói. Élénk érdeklődés fogadta a budapesti katolikus gyárimunkás-mozgalom, az Egyházközségi Munkásszakosztály (EMSZO) küldöttét, Varga Sándort. „Ötvenezer budapesti magyar munkás nevében mondom: a ti kezeteket mi soha el nem engedjük.”36 — kezdte beszédét. Kijelentésének alátámasztására rögtön egy konkrét tervet ismertetett. Az EMSZO és a Szegedi Hivatásszervezet tagjai által előállított termékeket közvetlenül egymás között cseréljék ki. így szabaduljanak meg a munkásokon élősködő kereskedőktől. „Megyünk és visszavonhatatlanul menetelünk a munkás-Krisztus zászlója alatt ... Mi vagyunk a jövő Magyarország!”37 — fejezte be szónoklatát. Ezután Olejnyik József mondott beszédet. Olejnyik városszerte ismert régi szociáldemokrata vezető volt, aki jelentős szerepet játszott a szegedi szociáldemokrata mozgalomban az 1920-as években és az 1930-as évek első felében, 1929- től tagja volt a város törvényhatósági bizottságának. 1938-ban vált ki a szociáldemokrata pártból és csatlakozott a Hivatásszervezethez.38 Most a díszgyűlésen arról beszélt, hogy két évtizeden át a szociáldemokrata párt helyi szevezetének vezető pozicióit töltötte be, de belátta: „lélek és hit nélkül nincs haladás”. Kijelentette, eddig az elnyomott munkásságért, annak jobb megélhetési lehetőségéért, szociális helyzetének javításáért küzdött, és ezután is folytatja ezt a munkát. Ám most már a Hivatásszervezet kötelékében. „Itt találta meg ugyanis azt a pluszt, a valláserkölcsi és nemzeti alapot, amely az Isten és a léleknélküli szociáldemokráciából hiányzott.”39 Olejnyik beszédét hatalmas taps fogadta. 36 37 38 39 36 Szegedi Új Nemzedék, 1938. június 28. 4. p. 37 Uo. 38 Olejnyik József tevékenységére vonatkozólag: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkás- mozgalmának történetéből 1919—1944. Szerk. és bev.: Serfóző Lajos. Szegedi Nyomda, Szeged 1977 62., 68-69., It?., 147., 289., 293., 382., 392., 421., 591., 593. és 608. p. 39 Szegedi Új Nemzedék, Í938. június 28. 4. p. 117
