Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)

Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések

1940 áprilisában elvonultunk Kálkápolnára. Egy hónapot töltöttünk ott, majd Jánkmajtis zászlóaljparancsnoki központtal azon a részen tanyázott az alakulat, járőröz- tük a határ menti nádasban. Szemben velünk Zajta volt a román oldalon. Aztán jött a II. Bécsi döntés. Zászlóaljunknak csak egy része vonulhatott be Erdélybe. A tartaléko­sok leszereltek, köztük én is. 1941. április 1-jén már jött a behívóm, majd 9-én a mozgósított és feltöltött zász­lóaljjal mentünk Kisszállás körzetébe. Éjjel átkelés a határon. Pacsér-Bajmok-Bácsto- polya. Az éjszaka többi része ott. Reggel irány Szenttamás. Felszabadítani. Kilőtt abla- kú templomtorony, 1 db kilőtt páncélkocsi a kecskeméti harckocsizóktól, két tiszti ha­lottal. Délután pihenés Szenttamáson, majd utcai lövöldözések, mint utólag tisztázódott, az egyik udvarból egy ideges honvéd kézigránátot dobott át a másik udvarba, kőfalon át, mert zajt hallott és rémeket (csetnikeket) látott. Eredmény 17 sebesült, egy gránát­tól. Láttam még reggel Bácstopolyán 7 halott gépkocsizót. Kézigránátot dobtak a ko­csijukba az éjjeli előnyomulásnál. Szörnyethaltak. Ezt követően a gyorshadtest kötelékeként Bácskából tovább vonultunk. A szent­tamási délutáni csetepaté után éjszakai pihenés. Hajnalban irány a Duna. Bácska-Pa- lánkánál átkeltünk a Dunán. Ilok, Sírok. A Fruskagóra teteje. Távcsővel jól látható Sá­báé, a németek éjjel-nappal kelnek át a folyón, irány Szarajevó. Mi megvárjuk, hogy mikor kerül ránk a sor, de a jugoszlávok leteszik a fegyvert, irány vissza a bácskai részre. Pihenés Temerinben, majd Újvidéken. Ott ér bennünket a német-orosz háború kitörése. Bevagoníroznak bennünket. Rahón kiraknak. Ott várnunk kell napokig. A gyors­hadtest felvonult és átkelt a Kárpátokon. Utánuk mi is Kőrösmezőnél. Elkésve értünk, harcba nem került sehol az alakulatunk. A többi alakulat után vonulva jutottunk el Ka- menyec-Podolszkba. Ott a zászlóalj megszállta a várost és a parancsnokság lett a város megszálló parancsnoksága. Pár nap után visszavonultattak bennünket Galíciába, Snya- tinba. Városka Galícia határán a Bukovinával határos részen. Ott időztünk, míg augusztus elején indulás vissza Kamenyec-Podolszkba. Városparancsnokság. Látoga­tás. Vitéz Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Fe­renc vezérezredes vezérkari főnök és vitéz Dálnoki Miklós Béla a gyorshadtest pa­rancsnoka. Tiszti gyűlésen kijelentik, hogy az alakulatokat végignézték és megállapí­tották, hogy a gyorshadtest (hadsereg) leharcolt, hadifelszerelése törnkrement, hazajő­ve tájékoztatják a Főméltóságú Urat, hogy mivel a németek nem adnak felszerelést, ilyen körülmények között nincs mit keresnünk Ukrajnában. Javasolni fogják, hogy a gyorshadtestet vonják ki és hozzák haza. Szeptember végét jelölték meg a hazajöve­telre. Valóban siralmasan nézett ki a zászlóalj. A négy Hamza lövegvontatóból egy sem volt üzemképes. Az ágyúkat a Csepel gépkocsik vontatták, a zászlóalj harc nélklül is lerongyolódott. Ahogy a gyorshadtest kivonásra került, vele mi is. November utolsó napjaiban Berdicsevben bevagoníroztak bennünket és december 8-án Rétságon voltunk. A 2/1. harckocsi zászlóaljtól szereltünk le. Akkor már semmi nem volt Szegeden. A zászlóalj kimondott kerékpáros részeit szétosztották az új kerékpáros zászlóaljhoz, azokkal a kö­292

Next

/
Oldalképek
Tartalom