Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
tiszti körökben jól ismert színes egyéniség volt. A „Gőringeket” a németek szállították, a különböző űrméretű Skoda lövegek pedig még az első világháború első évéből származtak. Az ütegek mozgósításakor felállították ikeralakulataikat, így az 1943/44-es hadrendszervezésig fegyveres alkalmazás esetén az osztály ezreddé fejlődött fel. Szegeden állomásozott, de nem a hadtest kötelékébe tartozó alakulatok sorában az egyik legjelentősebb a 4. gépvontatású könnyű tüzér osztály volt. A tüzéralakulatot, amely 1938-ban a 2. lovasdandár keretében szerveződött a délkeleti és déli határvonal erősítése jegyében 1940 nyarán helyezték át Kecskemétről Szegedre. Szegeden már 4. gépvontatású könnyű tüzérosztályként szerepelt. A tüzérlaktanya zsúfoltsága miatt (két tüzérosztály) az utászlaktanya hátsó részén helyezték el, ahol gyors ütemben tároló helyeket is építettek. Parancsnoka Tarnóy Oszkár ezredes volt. Előbb mindhárom ütegébe 10 cm-es könnyű tarackokat állítottak be, majd rövidesen 15 cm-es közepes tarackokkal szerelték fel az ütegeket, amelyeket Botond, illetve Csepel gépkocsikkal vontattak. Az 1. üteg parancsnoka Szalóky László százados, a 2.-é Dr. Váradi Sándor főhadnagy, a 3.-é Karkiss János százados, a gépkocsiszertiszt Csűri László főhadnagy volt a szegedi tartózkodás idején. A tüzérosztályt 1942 nyarán teljesen átszervezték, parancsnoka Stadler Kálmán ezredes lett, akit Kassáról helyeztek át. Az osztálytörzs parancsnoka Sára Ernő főhadnagy volt, aki egyúttal a parancsnok segédtisztjeként is tevékenykedett. A 4. gépvontatású könnyű tüzérosztály törzse és a 4/2. közepes tarackos üteg 1942. október 1-ig Margittára változtatott állomáshelyet és beolvadt az ott felállításra kerülő 103. gépvontatású nehéz tüzérosztályba. A 4/1. gépkocsizó tarackos ütege az orosz harctérről történő visszaérkezése után 1943-ban, - elnevezésének megváltoztatása nélkül - szervezetszerűen került a kolozsvári 14. kerékpáros zászlóaljba. A volt szegedi tüzérosztály a 15 cm-es lövegeket leadta, s két ütege 30,5 cm-es nehéz mozsár lövegeket kapott. A lövegeket hernyótalpas olasz Bredák vontatták, külön a csövet és külön bölcsőt. A legénységet Botondok, a muníciót pedig Csepel gépkocsik szállították. Az üteg a Kárpátok előterébe, Kolomea térségébe került. A visszavonuláskor is az 1. hadsereg kötelékébe tartozott, majd a magyarországi harcok és a folyamatos visszavonulás után állománya 1945. május 6-án Ebelsbergnél került amerikai fogságba. (Csúri László főhadnagy, gépkocsiszertiszt a hírneves szegedi Csúri Ferenc órásmester fia jóvoltából a mellékletben közöljük a gépkocsizó nehéz tüzérosztály teljes névsorát. Báró Brandenstein Antal alezredes az utolsó osztályparancsnok, 18 tiszt és 189 legénységi állományú neve szerepel a listán, akik amerikai fogságba estek.) A 4. gépvontatású könnyű tüzérosztály Margittára történő áthelyezése után 1942 őszén Szegeden új tüzéralakulat állt fel. Az 1. lovashadosztály kötelékében felállított 55. légvédelmi tüzérosztály 1942. október 1-jén alakult Szegeden a 105. légvédelmi tüzérosztály 3. légvédelmi ágyús ütegéből, továbbá az 1. és 2. lovasdandár légvédelmi gépágyús ütegéből alakult meg. Hadrendje: osztálytörzs, figyelősza20
