Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A századhoz több kiszolgáló egység is tartozott. így egy műszaki század is, amelynek parancsnoka Száva Péter műszaki főhadnagy volt. Ennek részét képezte a repülőmérő (közismerten kiértékelő) szolgálat, és a fotószolgálat (pk. Budai Szilárd főhadnagy). A repülőtér légirészének parancsnoka Harsányi Richárd százados volt, földi védelméről 1 légvédelmi gépágyús (8 cm-es) löveg gondoskodott Kréter István hadnagy parancsnokkal és 10 fős legénységgel. 1940 őszén a közelfelderítő századot kiszolgáló egységeivel együtt Kecskemétre helyezték a 3. közelfelderítő osztályhoz (pk. vitéz Trón Zoltán százados). A 3/2. század szegedi jellegét megtartotta, állományának 60 %-a szegedi volt. A délvidéki hadjárat idején már Kecskemétről szálltak fel. (Ekkor rövid időre egy Fiat CR-32-es vadászraj (3 gép) is tartózkodott Szegeden). A 3/2. közelfelderítő század később kikerült a keleti hadszíntérre is, s részt vett a magyar seregtesteket is érintő hadműveletekben. Ott volt a Don-kanyarban is. Azon ritka repülőalosztály egyike volt, amelynek néhány gépe harctámogatást is nyújtott, így a Timnél és a doni hídfők körzetében. A második világháború további történései sorában a szegedi repülőtér sokat veszített jelentőségéből. Kisebb, főként műszaki részlegek ugyan mindvégig itt maradtak, de szerepük a fenntartási munkákra, kiképzésre, utánpótlás nevelésére korlátozódott. 1941 tavaszán a balkáni front megnyitása előtt jelentős német repülőerők érkeztek Szegedre. 39 darab Messerschmitt Me-110-es kétmotoros vadász repülőkből álló légi kötelék települt a városba, önálló parancsnoksággal és kisegítő egységekkel. Jugoszlávia elleni támadáskor Belgrádot is részben innen bombázták. Az 1941. április 7-i, Szeged elleni jugoszláv repülőtámadáskor ezek a német gépek emelkedtek a magasba és lőtték le a jugoszláv gépeket. Jugoszlávia és Görögország elfoglalása után részt vettek a Kréta sziget elleni offenzívában is. A német irányító részleg azonban mindvégig itt maradt, ugyanis a balkáni front szállítási útvonala lett a repülőtér. A Junkers 52-es óriás szállítógépekkel főként lőszert szállítottak, és 1943-ban egy „Gigant” is leszállt a város repülőterén. Szegeden a háború idejére már majd négy évtizedes múltra tekinthetett vissza a légirepülés és nagy volt a vonzereje a fiatalság körében. Ezt erősítette 1939 tavaszától a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap által szervezett klubok nagy száma is. Itt lehetőség nyílt vitorlázórepülő-kiképzésre, vagyis haderőn kívüli előképzésre és ejtőernyős-levente előképzésre. Szegedről ezért számos kiváló pilóta, ejtőernyős került a légierőkhöz. A szegedi pilóták közül a háború során kitűntek: Székely Sándor zászlós négy légigyőzelemmel (távolfelderítő Bp.), Csapó Béla főhadnagy egy légigyőzelemmel, akit a doni harcokban tanúsított szerepléséért német másodosztályú vaskereszttel tüntettek ki és a közelfelderítőknél legtöbb bevetése volt. Megemlíthető még Árva Antal főhadnagy is, aki az V. hadtest területén állomásozó légi alakulatok állományából először kapta meg a német másodosztályú vaskeresztet (közelfelderítő Sze- ged-Kecskeméten), vitéz Suttay-Koppány János őrmester, vitéz Csonka Pál őrmester (közelfelderítők), Koszó István főhadnagy (közelfelderítő), aki 1943-ban saját 23
