Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
épületét. Az épület kezdettől fogva szűknek és alkalmatlannak bizonyult a megyei testületek és hivatalok befogadására, ennek ellenére több mint 100 éven át hivatalosan Szegvár maradt a megye székhelye. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után életbe lépő császári királyi megyehatóság Szegedről irányította a megyét, de 1865- ben a székhely ismét visszakerült Szegvárra.171 A székhelykérdés ismételt napirendre kerülését a Belügyminisztérium által 1873 végén az- országgyűlés elé terjesztett, a megyék és egyéb törvényhatóságok területének rendezéséről szóló törvényjavaslat váltotta ki. E javaslat szerint Csongrád megye Csa- nád megye egy részével egyesítendő lett volna. A tervezet készítői az egyesült megyék számára Szegedet szemelték ki székhelyül. A törvényjavaslatot a legtöbb megye ellenszenvvel fogadta, ezért időlegesen félretették. Ennek ellenére Szeged városa mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltoztatás keresztülvitelének érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. Kiélezett küzdelem indult az érintett városok között. Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és H. Vásárhely önálló törvény- hatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag kiszakadt a megyéből, így furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megye területén kívül helyezik el. Mint a megye legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb városa méltán remélhette, hogy a választás ráesik. E körülményekre hivatkozva Szentes város közönsége 1874 december közepén folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy Csongrád megye területének újbóli kikerekítése esetén Szentes városát jelöljék ki a megye székhelyéül. Ennek fejében felajánlotta, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára megfelelő telket, 1 millió faltéglát és kellő számú fedélcserepet minden díjazás nélkül rendelkezésre bocsájt. A megyei közgyűlés osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de a székhely kérdésében nem hozott végleges határozatot.172 Az ügy 1875 májusában ismét a megyegyűlés elé került. A szentesi küldöttek újólag sürgették, hogy a megye mondja ki a székhelyének Szentesre tételét, és küldjenek ki egy bizottságot a szükséges teendők kidolgozására. A székhely kérdésében ezúttal sem született döntés. A szentesi indítványt szoros eredménnyel — 47:43 arányban — leszavazták. Négy szótöbbséggel az a nézet kerekedett felül, hogy a végleges határozat kimondása még nem időszerű, be kell várni a hivatalba lépett új kormány megyékkel kapcsolatos új törvénytervezetét. Addig is egy bizottságot küldtek ki azzal a feladattal, hogy tanulmányozza: voltaképpen szükséges-e a megye székhelyét máshová áthelyezni; mennyibe kerülne az áthelyezés; végül hová lenne legcélszerűbb a székhelyet áttenni? A küldöttséget utasították, hogy az őszi ülésszakra készítse el jelentését. A küldöttség némi csúszással, az 1875. december 15-i közgyűlésen mutatta be véleményes jelentését. A székhelyet illetően az alábbiakban foglalt állást: „Véleményünk szerint a jelen viszonyok közepette, a megyebeli községek közül Szentes város volna azon hely, mely úgy fekvésénél, valamint lakosainak számánál, s egyéb társadalmi viszonyainál fogva a székhely változása esetén egy megyei székhely igényeinek leginkább megfelelhetne, mim A téma áttekintéséhez lásd Zsilinszky Mihály: i. m. 316—323. o.; Czímer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében. Szeged, 1909.; Sima László: Csongrád vármegye és Szeged. Szentes, 1909.; Ruszoly József: Szeged megyetői Nagy-Szegedig. Szeged, 1987. 8—25. o.; Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. köt. 59—69. o. 02 CSML (SzF) 302/1874. Törvényhat. Biz. jgyk. és ir.; 255/1874. Közgy. jgyk. és ir.; SZL, 1874. szeptember 27., október 25., december 20. 113
