Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
Ezután Kossuth és kísérete — Jókai Mór, Egressy Gábor és Csernátony Lajos — szállására ment, s bizonyára nemhivatalos megbeszélést folytatott Szentes vezetőivel. Itt kapta az első hírt a pákozdi csatáról, bár az ütközet kimeneteléről még nem szerzett tudomást. Másnap reggel a városháza nagytermében Kossuth „előadta, miképp életének legkedvesebb pillanata volt a tegnap estveli elfogadása, miszerint látta azt, hogy Szentes Várossá Lelkes Lakossai a haza meg mentésére készek.” Majd életbe léptette a rendkívüli állapotot: a fölkelő nép őrnagyául kinevezte Müller Lajost, polgári biztosul Boros Sámuelt, népfölkelési bizottmányul Mikecz Lajos főszolgabíró elnöklete alatt Verner Mihály helyettes főbírót, Lakos Andrást és az egyik városi jegyzőt. Ez a testület gyakorolta a fölkelés hat napján a főhatalmat, elsőrendű feladata a fegyverforgató lakosok megszervezése és táborba szállítása volt, amint ezt az azonnal megtartott nyilvános ülésen fölolvasott Kossuth-rendelet előírta. Maga Kossuth és kísérete közben a megyeszékhelyre, Szegvárra távozott, onnan másnap Mindszentre, majd Vásárhelyre. Ott végre értesült a pákozdi győzelemről, de azért lement Szegedre is. Onnan — az OHB ismételt sürgetésére — Kisteleken, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten keresztül a fővárosba hajtatott. Hódmezővásárhelyről parancsot küldött Müller Lajos őrnagynak, hogy a már megszervezett fölkelőket haladék nélkül indítsa el Csepelre. Az első századok már Kunszentmiklóson voltak — 554 ember, közülük 34 szuronyos, 68 szuronytalan puskával, 27 pisztollyal, 163 lándzsával, 29 fokossal, 21 vasvillával, 15 karddal, 7 kaszával, 7 baltával volt fölfegyverkezve, 154-nek nem volt fegyvere —, amikor Kossuth Kecskeméten, 1848. október 6-án kelt levelében elrendelte az ideiglenesen nélkülözhetővé vált népfölkelés feloszlatását.23 Ezt azonban csak 11-én lehetett végrehajtani: ekkor rövid időre megszűnt az ostromállapot. Október 14-én újra táborba szállt a nemzetőri népfölkelés: 2652 nemzetőr vonult Aradra Müller Lajos és Boros Sámuel vezetésével. Jól megszervezett futárszolgálat és hadtáp biztosította, hogy ekkora tömeg szállítása, fölfegyverzése és ellátása zavar nélkül folyt le. A táborozók részt vettek a császári kézen lévő Arad körülzárásában és ostromában. A szentesiek az ott töltött két hét alatt három napig voltak tűzben: október 23—24—25-én, és lelőttek néhány ellenséges tüzért. Veszteségük nem volt, betegjük is alig. Máriássy János őrnagy dicsérő levele azt mutatja, hogy becsülettel szolgáltak. Vásárhelyi nemzetőrök váltották fel őket, kissé késedelmesen.24 Közben Vukovics Sebő és Egressy Gábor kormánybiztosok és Rónay Mihály alispán elrendelték és türelmetlenül sürgették 4—6 nemzetőr század küldését Nagyszentmiklósra. A vármegyének 2000 nemzetőrt kellett volna Nagy-Sándor József őrnagy segítségére küldenie, de ezek kiállítása a népfölkelések és a tízhetesek távolléte miatt lehetetlen volt. November második hetében sikerült részben önkéntes alapon, részben sorozással és sok helyettesítéssel kiállítani 381 nemzetőrt, közülük azonban csak 334 érkezett meg Nagyszentmiklósra: 135 puskás, 134 lándzsás, 2 dobos, 4 tiszt, 2 őrmester és 55 lovas. Ennek a csapatnak a harci értéke azonban alatta maradt a korábbiaknak, mert sok volt köztük olyan, aki eddig mindig kibújt kötelessége alól. November 16-án indultak el Bartha János gyalogos és Lakos Ferenc lovas százados vezetésével. Nagyszentmiklósról Nagy-Sándor József alezredes Billéden keresztül Knézre irányította az együtt szekerező szentesi és csongrádi nemzetőröket. Knéz környékén osztrák ulánusok ugrasztották szét oszlopukat, egy könnyű sebesülés is esett. Kéthelyen a házakból lövöldöző románok egy másik szentesit is megsebesítettek. Végül Zsombolyán szálltak táborba. Bartha János keserűen tudatta a tanáccsal katonáinak tudatlanságát, panaszkodott, hogy tömérdek baja van velük, és intette a tanácsot, hogy itthon szervezzen gyakorlatokat. De levele végén ott visszhangzik a 23 2826/1848. sz. be nem jegyzett tan. ir. és Müller Lajos őrnagy jelentése az OHB-nek a KLÖM XIII. 92/fsz. alatt. V Boros Sámuel beszámolója a 2500/1848. sz. közgy. iratban. 38
