Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)

Emlékőrző köztéri alkotások

zott mintázási modorban készült. Tartalmilag ez leg­följebb közhelyszerű általánosságok vizuális megfo­galmazását engedte meg. Nem jó szobor, felállítása idején sem fogadta el a közvélemény, „a szobor nem sugallja a proletár költő emberi, írói alakját, ahogyan az itteni emberek tudatában él, nem egyezik meg az emberek képzeletében élő költő-eszményképpel” — írta Szelesi Zoltán róla a helybéli újságban. A szobor 1985-ben kissé messzebre került az épü­lettől, talapzatát pedig alacsonyabbra vették. József Attila (1905 — 1937) költő ír.: DM 1964. okt. 9., 11., 1965. máj. 1., 1969. nov. 5., 1988. jan. 9. P. L.: Szeged 57. Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei 57. * * * Aradi vértanúk tere 1. KISS ISTVÁN: BOLYAI FARKAS, BOLYAI JÁNOS Avatták 1964. október 12-én (Szőkefalvi-Nagy Béla dékán) Szobor Bronz, másfélszeres életnagyságúak Az egyetem világhírű Bolyai intézetének előcsar­nokában balról Bolyai János, jobbról Bolyai Farkas szobrai láthatók. Apa és fia szoborkettőse egymást kiegészítő szimbolikus tartalmakat hordoz. Kiss Ist­ván csak az apa, Bolyai Farkas esetében támaszkod­hatott portréhűségre, róla maradt fönn ábrázolás. A fiúról nem; maga vagdalta össze az egyetlen róla készült festményt. Fönnmaradt útlevelének leírásá­ból tudjuk, hogy közepes testalkatú, hosszúkás arcú, őszbe vegyült hajú volt. A szobrász számára a portré­hűségre törekvés erősen másodlagos volt. Tasnádi Attila találó leírását idézve így jellemezhetjük a szob­rot: „Mondanivalója a posztamensként felfogott testek jelképes értelmű mozdulataiból bontakozik ki. Farkas keze, mert még az euklideszi geometria plat­formján áll, befelé zárt, míg Jánosé, aki zseniális felfedezésével felborította ezt a matematikai világké­pet, — a meghódított végtelenséget szimbolizálva — nyitva van.” A szobrok a tudományt szigorú erkölcsi mértékkel mérő elmék öntudatát és intellektuális bátorságát jelképezik. Egyszerűnek tűnő gesztusa­ikba a tudományos gondolkodás és a fölfedező fölis­merés két, egymástól gyökeresen eltérő iránya sűrítő- dött. Bolyai Farkas szobra az elmélyült ám mégis eredménytelen töprengést jelképezi, a fej, az egy­másba kulcsolódó kezek körvonalai zárt alakzatot formálnak. Bolyai János rendkívüli koncentrációval gondolkodik, karjait a fölfedezés, a tudományos föl­ismerés örömében önkéntelen széttárja, ám a tudós elme szigorú etikája meg is fékezi a mozdulatot, hiszen még nincs a végleges tudás birtokában. A két Bolyai szobrának formai puritánsága jól szolgálja az általuk képviselt szimbolikus tartalmakat. A szinte matematikai szemlélettel megformált alkotások a tu­dományos gondolkodásnak a két tudós élete példájá­val hitelesített útjait teszik érzékletessé. Bolyai Farkas (1775 —1836) matematikus Bolyai János (1802—1860) matematikus ír.: DM 1964. szept. 24., okt. 13.: 1970. dec. 6. Esti Hírlap 1965. szept. 3. DM 1978. ápr. 13. (Dr. Csákány Béla cikke) Tasnádi Attila: Kiss István. Bp., 1982. 42. P. L.: Szeged 60. Sz. Z. i. m. 237. Rákóczi tér KISS ISTVÁN: LENIN (23) ► Avatták 1967. november 5-én (Szirmai István, az MSZMP PB tagja) Szobor Építész Dávid Károly Bronz, kétszeres életnagyságú, a talapzata mészkő, 160 x 600 x 200 cm A Lenin —Sztálin emlékművet a Sajtóház elől 1957-ben eltávolították. Ezzel olyan hiány keletke­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom