Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
Ezeknek a kérdéseknek az érintetlenül hagyása fejezi ki a távozó kormány következetlenségét. A nyugat-európai polgári demokráciákat jól ismerő Ugrón vonzódott a reformok iránt, de a magyar középrétegek összes hátráltató vonásával. A „vicinális” képviselő, aki több vasúttársaságnál érdekelt volt,26 híve volt a további ipari fejlődésnek, alapvetően azonban agrárpárti volt. Az általa vezetett frakció 1894-ben elfogadott közgazdasági programjában is az utóbbi jut elsősorban kifejezésre. „A függetlenségi és 48-as párt, a közgazdaságnak minden ágazatát, az ipart, kereskedelmet épp úgy, mint a földmívelés érdekeit egyenlő mértékben kívánja a törvényhozás védelmében részesíteni és kizártnak tekinti azt, hogy a közgazdaságnak bármely ágazata a másiknak hátrányára előnyben részesíttessék.”27 Maga a felvetés alapállása, hogy a mezőgazdaság hátrányokat szenved. A program indítéka a gabonaválságból származó kedvezőtlen helyzet szorítása mellett az alföldi agrárszocialista mozgalom volt. A gabonatermelők érdekében a szállítási, kereskedelmi, őrlési, tárolási stb. feltételek javítását kívánta a gazdák számára. Ugyanakkor a program, ha nem is minden esetben következetesen, felvetett néhány aktuális követelést is, mint az adózás megreformálása. A program az adózás „egyenlősítését” követelte. Intézkedéseket sürgetett a belterjesebb művelés segítésére, a mezőgazdasági oktatás fejlesztésére. A tűz, jég és állatbiztosítás kötelezővé tételét javasolta szövetkezeti úton, hogy a pénzek ne külföldre szivárogjanak ki. Követelte a hitbizományok eltörlését, kivándorlás és a szocialista mozgalmak ellen pedig a telepítést. Ipari gyártelepítéseket is javasoltak, elsősorban a tésztagyárak támogatását és a háziipar meghonosítását. A „közgazdasági program”, amely már 1892-ben is vérszegénynek bizonyult, csupán egy kiindulási pontot jelentett, amit a párt tagjai elfogadtak kompromisszumként. A képviselők későbbi megnyilvánulásai mutatják, hogy ezt mennyire sokféleképpen lehetett értelmezni. A reakciós agrárius és birtokosparaszti érdekek összemosásától a feudális maradványok támadásáig, néhány esetben a szegényparasztság érdekeinek védelméig húzódó skálán helyezkedtek el a kípviselői megnyilvánulások. 1. VÉRSZEGÉNY REFORMTÖREKVÉSEK Különösen az 1894-es hódmezővásárhelyi események után váltak egyre inkább rendszeressé a függetlenségi sajtóban és a parlament szószékén a parasztságot érintő szociális problémák vitái és ezek kapcsán a vérszegény reformtörekvések hangoztatásai; összefüggésben a birtokos- és szegényparasztság helyzetének átmeneti rosszabbodásával, az agrárszocialista mozgalmak tömegessé válásával. Mint ismeretes az elmaradott mezőgazdaság nem nyújthatott elegendő fedezetet az iparosítás meggyorsításához és fordítva: az ipari fejlődés késése visszahatott a mezőgazdaságra. Az 1890- es évekre akuttá váló mezőgazdasági válsághoz csatlakozva mostoha időjárási viszonyok, járványos állatbetegségek, filoxera tette nehezebbé a birtokos parasztság helyzetét. Ugyanakkorra halmozódott fel az Alföld mezővárosaiban és óriásfalvai- ban a legnagyobb létszámú agrárszegénység egyre csökkenő munkalehetőséggel. A folyószabályozásokkal nyert öntéstalajok kimerülőben voltak, de a csökkenő 88 A tiszti cím- és névtár tanúsága szerint Ugrón Gábor tagjai közt szerepelt a Bács-Bodrog vármegyei h. é. vasutak R. t.; a Brassó Háromszéki h. é. vasutak R. t.; a Maros—Ludas—besztercei h. é. vasutak R. t.-knek. Alelnöke volt a Héjasfalva—Székelyudvarhely h. é. vasutak R. t-nak. Igazgatósági tagja volt a Magyar Gőzhajózási R. t-nek (Bp.) 87 Mérei Gyula: i. m. 237—23S. I. 219
