Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
térkép). Jól felhasználható adat a palánki városrész rekonstruálásához (12. sz térkép). A térképek vizsgálata és újraszerkesztése egyértelműen bizonyította, hogy Szeged a XVIII. sz. elejére mintegy 1000 házhelynyi méretűre zsugorodott, azután a század folyamán rohamosan fejlődött nagyvárossá. A történelmi tanulságok szerint középkorból öröklött XVIII. sz. eleji település a lakóhelyül leginkább alkalmas, víztől-, ellenségtől legjobban védett területeken helyezkedett el. Ez a középkori mag a fejlődés során később a város testében — szerves részként — töretlenül megőrződött és felismerhető volt a múlt század közepéig, ill. az 1879-es Nagyárvízig. 1850-ben és 1879- ben modern térképészeti eszközökkel rögzítésre került. így számunkra pontosan azonosítható, lokalizálható térképészeti adatként fennmaradt. Jó alapot képez a középkori helyrajz rekonstrukciójához. A matematikai módszerrel először elvi rekonstrukciót készítettünk. Elvégeztük a korábban megfogalmazott halmazelméleti megfontolások gyakorlati alkalmazását; az adatok számítástechnikai feldolgozásra alkalmassá tételét, a belső, mélyebb összefüggések feltárásában követett lépéseket. Ennek sorában előbb a teljes adatsorok egybevetését végeztük el, majd az utcák városrészenkénti elkülönítését, s ezt követően részletezőbb és szűkített adatsorokkal folytatott analízis során jutottunk el az utcák elvi, síkrajzi kapcsolatának megállapításához. Indulásként az 1522-es dézsmajegyzék és az 1548-as defter számítástechnikai adaptációját végeztük el. A névsorok neveit, mint számítástechnikai adatokat kell kezelnünk, tehát az azonos adatokat teljes egyértelműséggel azonossá, az eltérőket eltérővé kell tennünk. Nem számíthatunk arra, hogy a számítógép az emberi agyhoz hasonlóan felismeri az ingadozó középkori helyesírással lejegyzett családnevek közül az azonosnak tekintendőket. A latin névsort az alábbi lépésekben írtuk át. Sorra vettük a névsorban a családneveket, s minden esetben a név első előfordulásának írásmódját tekintve mérvadónak, az összes következő előforduláshoz ezt az írásmódot rendeltük. Ezzel elértük azt, hogy pl. a Nagy családnév, amely a névsorban Nayg, Naygh, Naugh, Nagyg, Nagyh, Nagy leírásban fordul elő, egyöntetűen Nagy formában kerüljön átírásra. Esrtenként elkerülhetetlenül döntenünk kellett arról, hogy két írásmód azonos nevet takar-e? (Pl. Zakal-Zakalos, Cikos-Chykos). Ilyen esetben tekintettel voltunk arra, hogy az adott nevek feltételezhető török átírása, majd magyarra visszafordítása után az eredeti különbség megmarad-e. S ha nem tűnt valószínűnek, a neveket azonosnak vettük, hiszen a következőkben török átírásból visszafordított változatukkal kellett egyeztetnünk minden családnevet. A nevek átírásával egyidejűleg a családnévként nem értékelhető adatokat a névsorból törültük. Pl. „Relicta ibidem” - özvegy ugyanott, vagy „deserta domus” = üres ház, „Magister Gracianus” = Grácián iskolamester stb. Ugyanakkor beírtuk a családneveket oda is, ahol az összeírok az „id”, „idem” — ugyanaz — megjelölést használták. A török névsor neveinek ilyen átírására nem volt szükség. Főképpen azért, mert kevesebb a helyesírási változat, s az egy-két eltérő írásmód külön kezelése nem okozott később gondot. Pusztán a foglalkozásnévvel kapcsolt keresztneveket és a családtagokat kellett elhagynunk. Pl. András pap, Anbrus diák, Petri kovács, legény stb. Ezután mindkét névsort számítógépbe tettük, s a könnyebb használat kedvéért abc rendbe szedtük, megkaptuk a teljes betűrendes névsorokat, majd egy-egy nevet csak egyszer leírva, az előfordulások számát és a névsorbeli sorszámát hozzárendelve kaptuk az ún. szűk névsorokat. 32
