Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
esetben a jobbágyok mind nagyobb számban fosztatnának meg telkeiktől. Ez viszont óhatatlanul maga után vonná a jobbágyság mind nagyobb mérvű elnyomorodását, s az adófundus összezsugorodása következtében valamennyi adófizetésre kötelezett réteg helyzetének jelentős mértékű rosszabbodását is. A liberális megyei követek egy töredéke — így Novák Antal, Békés megye főjegyzője és második követe, valamint Bezerédj István — a nemesi adómentesség felszámolását és a miniszteri felelősség elvét szervesen összefüggőnek mondották, s mindkettő életbeléptetését sürgették, mások viszont a barsi követ által felvetett kormányfelelősség kérdését jó alkalomnak látták arra, hogy a nemesi adómentesség védelmét mint liberalizmusuk cáfolhatatlan bizonyítékát tüntessék fel. A többség azonban, a problémát nem akarván továbbkomplikálni, az előző napon hozott határozatánál maradt.118 Az október 26-i országos ülésen azután Ravaszdy István táblabíró, 1833. augusztus 8-tól Bihar megye második követe, küldői utasítására éles hangú felszólalásban tiltakozott a jobbágytelket használó nemesek megadóztatása ellen, hasonló értelemben nyilatkozott Paloczy László, valamint Pogány József, a tiszántúli kerületi tábla ülnöke, Bereg megye első követe is, és Máramaros, Veszprém, Sáros, Szat- már, Gömör, Bács, Ugocsa, Ung és Szabolcs vármegyék követei ugyancsak óvásukat jelentették be a határozattal szemben; a többség azonban ezen az ülésen is korábbi végzése mellett marad.119 A vita 1834. szeptemberében újult fel a kérdéssel kapcsolatban, miután az 1834. augusztus 28-i királyi leirat120 a jobbágytelken élő nemesek adóztatására vonatkozóan azt kívánta, hogy a későbbi rendezésre utalás maradjon ki a törvény szövegéből; ez viszont annyit jelentett, hogy ezek a nemeiek valamennyi, a jobbágyokra kirótt szolgáltatás teljesítésére kötelezettek lettek volna. A szeptember 3-i kerületi ülésen elsőként felszólaló Balogh János ez ellen a leghatározottabban tiltakozott, s a halasztást annál is inkább szükségesnek mondotta, mert a „személyes”, valamint a „reális” terhek mibenléte sincs még pontosan meghatározva, már pedig küldői „a jobbágy telekre szállandó nemeseket a személyes köz terheknek alája vetni nem akarják”. Az ülésen felszólaló Nagy Pál, továbbá Somssich Miklós Somogy megyei táblabíró, a megye második követe, Szalloppek János királyi tanácsos, Verőce megye első alispánja és első követe, valamint Baloghy Imre, Hont megye főügyésze és második követe a leiratban foglaltak elfogadása mellett szálltak síkra; a többség azonban úgy határozott, hogy a kérdést — akár az adóbiztosi munkálat tárgyalásánál, akár per excerpta — a folyamatban lévő országgyűlésen újra előveszi, s akkor döntenek majd arról, hogy melyek a jobbágytelekre háruló „személyi”, illetve „dologi” terhek.121 Ez a határozat a leirattal szemben a rendek korábbi véleményének fenntartását jelentette, illetve erősítette meg; így érthető: sem a nemesek bármiféle adó alá vetését ellenzőket, sem a nemesi adómentesség legalább részleges megszüntetését szorgalmazókat nem elégítette ki; s ez a kérdés országos ülésen történő tárgyalásakor — október 17-én és főleg 18-án — megint csak rendkívül heves vitákra adott alkalmat a szembenálló felek között. Október 17-én a városi követek közül Gyurikovics György lényegében megismételte az 1833. október 8-án elmondott véleményét,122 s az október 18-án felszólaló városi követek — Szánthó Mihály kivételével — ugyancsak amellett foglaltak állást, hogy aki jobbágytelket birtokol, legyen az nemes vagy nem nemes, minden azzal járó terhet tartozzék különbség nélkül viselni. 118 Jegyzőkönyv V. 92. skk., KLÖM II. 283. sk., 288. skk. 11» Jegyzőkönyv V. 274. skk., KLÖM II. 329. skk. 120 Iratok III. 29. skk. 121 KLÖM III. 485. skk. 122 Jegyzőkönyv VIII. 304. 146
