Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán

Dembinski az elvonulást taktikailag olyan hibásan rendezte, hogy az osztrák támadás súlyos veszteségeket okozott, és a honvéd seregre rendkívül demoralizálólag hatott.196 A magyarok vesztesége pontosan nem ismeretes; osztrák források a holtak és sebesültek számát hozzávetőleg 4—5000-re, a fogságba esettek számát pedig

3—400-ra teszik.197

Az osztrákok vesztesége 45 halott és 195 sebesült. A halottakat az újszegedi Kamara-töltés lábánál közös sírban temették el.198 A honvédseregben olasz önkéntesek is harcoltak. Honvédeink és olasz önkénteseink emlékét Szőregen emlékmű és emléktábla őrzi.199 Szeged Belvárosában pedig az Aradi vértanúk terén márványoszlop állít emléket az elesett névtelen katonáknak.

Dembinski a vesztes szőregi csata után összevonta seregét, és Aradot, a kormányt fedezetlenül hagyta. így a szabadságharc sorsa már előre eldőlt.200 Szeged feladása óta az események rohamosan siettek a tragikus bukás felé. Mire Görgey Aradra érkezett, a Szeged környékén összpontosított magyar haderő helyzete teljesen válságosra fordult. Szőregnél Dembinski fővezér habozó, bizonytalan intézkedései folytán „e félig vívott, döntő csatánkat is elvesztettük”.201

A szőregi csatavesztéssel a magára hagyott forradalom és szabadságharc Szegeden és környékén befejeződött, és kezdetét vette Haynau katonai önkényuralma.

150