Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
sáról. De az Országos Honvédelmi Bizottmány a helyzet szorultságában — „bízva a szegedi polgárság áldozat készségében, mellyet a haza oltárára már annyiszor felgyújtottak” —, azt akarta elérni, hogy a szegedi nemzetó'rök 15 napnál tovább maradjanak a táborban. Ezért felkérte a városi tanácsot, adjon utasítást nemzetőreink, „hogy zúgolódás nélkül kötelezettségük idején túl maradjanak a táborban” mindaddig, amíg felváltásukról gondoskodás nem történik.112 A szegedi hadi választmányi Elés november 6-án foglalkozott az Országos Honvédelmi Bizottmány október 31-i levelével, hogy tudniillik a délvidéki táborban elhelyezett mintegy 3000 fó'nyi nemzetőrségét a kikötött 15 napon túl is maradásra bírja. A törökbecsei és kumándi állomásokon levő 4. századot a még otthon levő, s az ideig táborban nem volt Tari, Katona és Kiss kapitányok századaival szándékoztak felváltani. Ellenben a becskereki és verseci állomásokon levő tanyai, külvárosi, már- már lázongó századokat — Tóth Mihály főbíró személyes közbenjárása által — arra igyekeztek rábírni, hogy „hazafiúi buzgalmukbul legalább még 10 napig a táborban maradjanak”.113 Kossuth Lajos hódmezővásárhelyi tartózkodásának volt egy érdekes mozzanata. Október 3-án honvédtoborzó körútja során jelentette az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Rózsa Sándor, az utolérhetetlen rabló amnestiát kér, becsületes életet ígér, és 150 felszerelt lovassal szolgálatot az ellenség ellen.”114 Rózsa Sándor már a szabadságharc előtt híres betyár volt, kit már több mint tíz év óta hiába üldözött Csöng ád, Torontál és Bács-Bodrog vármegye. Fejére, nem egy őt üldöző pandúrnak lelövéséért magas vérdíj volt kitűzve.115 Jókai Mór naplójában így emlékezik meg Rózsa Sándor „pálfordulásáról”: „Midőn Kossuth Csongrád megyei körútját tévé, egy éjszakán ismeretlen, vad kinézésű ember jelent meg előtte, s jelenti, hogy őt Rózsa Sándor küldte — egyenesen Kossuthhoz”. „Ez az ember — folytatja Jókai — tizenkét év után a folytonos törvényes üldözésnek, megsejtve az alkalmat, melyben egy bélyegzett élet hibáit egy hősi halál árával jóvá lehet hozni, folyamodott Kossuthhoz amnesztiáért, azon ígérettel: hogy százötven főre mozgó társaival együtt kész leend a harcmezőre menni.”116 Kossuth megadta az amnesztiát; a bűnbocsátó okiratot (kegyelemlevelet) Félegyházára küldte.117 Az amnesztialevelet állítólag Jókai Mór adta át Rózsa Sándor megbízottjának. „Eljárásom kissé divergált a vett utasítástól — írja Jókai október 4-én Kossuthnak —, de a körülmények úgy hiszem igazolandják. A kérdéses hadnagy jelen nem létében a bocsánathirdető levelet Lukácsy Károly első őrmesternek adtam át, mint ki ez ügyben maga legtöbbet fáradozott, azon utasítással: hogy rögtön keresse fel Rózsa Sándort, s a kérdéses feltételeket tudtára adva rögtön indítsa meg immár 280-ra szaporodott csapatjával rendeltetése helyére...”118 Néhány nap múlva az ígért csapat fegyverben állt.119 A Rózsa-féle csapatot — Vukovics Sebő szerint „Csongrád és Csanád megyei pásztorok, bicskások és zsivá- nyok” alkották. Legfőbb fegyverük a karikás ostor és a fokos volt.120 Rögtön elküldték őket a temesi táborba a szerbek ellen. Katonai szolgálatra Nagybecskereken jelentkeztek, ahol a kormánybiztos „a csupa erős, szép alkatú férfiakból álló” csapat felszerelését kiegészítette.121 Az őrmesteri rendfokozatot kapott Rózsa Sándort és a hazáért harcolni kész csapatot Rákótzy-Parchetich Zsigmond nemzetőr őrnagy alá rendelték.122 November 7-én a lagersdorfi (Temes megye) csatában estek át a tűzkeresztségen. A hajdani betyárvezér derekasan harcolt embereivel; a szerb védelmi vonalat megkerülve a falut felgyújtotta.123 De ezt követően a közeli Partha és Orcsác községet kifosztották. Az ellenséges faluból 1800 juhot, 402 szarvasmarhát, 53 lovat, 63 sertést, és más különféle tárgyat „rekviráltak”. Rózsa Sándor ellen vizsgálat indult. A katonai vezetés a próbatétel 94
