Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
Kossuth Lajos toborzó útja Szegeden Batthyány Lajos 1848 szeptemberében mindent megtett, hogy megkísérelje az előnyomuló Jellacié feltartóztatását. Ezt a védelmi tervet szolgálta Kossuth Lajos alföldi toborzó útja is; a mozgósított önkéntesek és népfölkelők a Csepel szigettel szemközti dunai átkelőhelyeket védték, hogy megakadályozzák a horvátok esetleges átkelését a Duna—Tisza közére. Ennek a toborzó útnak az volt a célja, hogy tömegfelkeléssel erősítse a Dunántúlon harcoló sereget, másrészt, hogy megbízható alapot teremtsen az önvédelmi harc folytatására, ha az ütközet Jellacié-tyal kedvezőtlenül végződne.20 Kossuth szeptember 24-én este elindult, hogy lángoló beszédeivel talpra állítsa az alföldi parasztnépet. Szózatára ezrével és tízezrével indult meg Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Abony, Szolnok, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged és a környező falvak parasztsága. Jókai Mór naplójában az alábbiakban jellemzi e népgyűlések lelkes hangulatát: „Ott tíz-, húszezernyi néptömeg fogadta, koszorúzott emelvények várták, s ha fölállott (ti. Kossuth) egyszerű közhonvéd ruhában, hosszú lengő, fekete tollal kalapján, alig szűnt az éljen. Hófehér ruhába öltözött leányok virágokat szórtak lábai elé, s vén ősz emberek hajoltak le kezeit csókolni.”21 A városi közgyűlés szeptember 28-án a népfelkelést Szegedre vonatkozólag már ki is hirdette, amikor híre érkezett, hogy Kossuth útjában Szegedet is érinti.22 Kossuth Szeged megerősítését tervezte, amelyet azonban az Országos Honvédelmi Bizottmány nem fogadott helyesléssel: „...ma már nem a szegedi tábor felállítása, de egyenesen a Duna melletti csata a legközelebbi feladat”. Kossuth azonban hajthatatlannak bizonyult: „Szegedet tessék (mindenesetre) olly pontnak tekinteni, honnan a hazát még Budapest elvesztése esetén megmenthetjük” — írja Szentesről október 1-én.23 Ugyanazon a napon értesítette Kossuth a képviselőház Honvédelmi Bitottmá- nyát: „Futáromnak parancsa van fegyvert, munitiot s pénzt a mennyit csak lehet, Szegedre szállítani”. Majd utóiratként hozzáfűzte: „A Lanner őrnagy kezelése alatt lévő puskacsövek és agyakból egy pár ezeret kérek Szegedre küldetni, hol azokat össze fogom álléttatni, s használni körülmény szerint.”24 Október 3-án pedig Kossuth Hódmezővásárhelyről Rónay Mihály Csongrád megyei alispánnak olyan rendelkezést adott, hogy Szegeden a kormány költségére — minden mesterember igénybe vételével — azonnal készíttessen el vagy ezer kaszát.25 Kossuth útjának egyik állomásáról, Hódmezővásárhelyről, ahol több mint 20 ezer férfi esküdött a zászlóra, október 3-án a következőket írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Szegedre okvetlenül el kell mennem. Várnak, mert itt várja a nép a szabadság szavát, mint az idvezítőt...Tehát holnap jókor oda megyek. Gondoskodom a város erősítéséről, valamit csinálok az olasz deportáltakkal, kiknek őrzésére naponként 900 nemzetőr vesztegeltetik, biztosítom Szegedet minden esetre, és még holnap vagy 4000 fegyverest onnan útnak indítok a Dunához...”26 Kossuth Vásárhelyről október 4-én szakadó esőben indult Szegedre. Vásárhelyről a kocsisort 30 főnyi lovas nemzetőr kísérte, de Algyőnél már 50 kocsi és 100 lovasból álló szegedi kíséret fogadta. Komor, hideg őszi idő volt, de az egész nap szitáló eső már szűnni kezdett, amikor Kossuth és kísérete délután 3 óra tájban a budai országúton — a mai Kossuth Lajos sugárúton — bevonult a városba. Szeged 82
