Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
szélén kiütött veszedelemről, és felszólította a várost, hogy „küldjenek erejükhöz képest minél előbb fegyveres csapatokat”. „Minden percben attól lehet tartani — írja Bács megye közönsége —, hogy e dühös népcsoport megyénkbe berohanván, a veszedelem nélküli vidéket borzasztó pusztítás és öldöklés színhelyévé fogja változtatni.”171 Szeged város a június 19-én tartott rendkívüli közgyűlésből Bács megye^fel- hívását sietve felterjesztette „czélszerű intézkedés tétel miatt” a hadügyminiszterhez, hogy az egyes törvényhatóságok felszólítása nyomán „a még a fegyver gyakorlatban tökéletesen ki nem képzett erőnek” mindenfelé történő felhasználásából eredő zavarokat elkerülhessék.172 A további izgalmat Szegeden a székely katonaság fogadásának kérdése idézte elő. Az erdélyi két székely határőr gyalogezred területének lakossága katonaállítás vonatkozásában már a szabadságharc elején derekasan kitett magáért. A két határőr ezrednek mindössze 76 ezer főnyi lakossága 11 honvéd zászlóaljat állított, vagyis mégegyszer annyit, mint amennyit határőr-kötelezettsége alapján kiállítani tartozott. Azonkívül tíz külön zászlóaljat is kiállítottak a határok biztosítására.173 Batthyány Lajos miniszterelnök még május 19-én megbízottakat küldött Erdélybe, hogy a „Szeged táján” felállítani tervezett táborba székely határőröket hívjanak segítségül. Szemere Bertalan belügyminiszter pedig június 11-én arra kérte a nádort, hogy „kegyeskedjék meghagyni Erdélyből a székely katonaság egy részének kijövetelét”. A nádor a kérelmet továbbította Mészáros Lázár hadügyminiszternek, aki június 12-én Puchner Antal erdélyi főhadparancsnokot utasította, hogy haladéktalanul adjon parancsot „a székely nemzetnek”, hogy „a körülményekhez képest minél nagyobb számban Magyarországra, Szeged városába siessenek”.174 Mészáros Lázár hadügyminiszter június 15-én abban a hiszemben értesítette Török Gábor polgári biztost, hogy „a Szegednél összevonandó táborba részt veendő székely katonaság Erdélyből már útban lévén, nehogy véletlen érkezése által a népesség váratlanul lepetnék meg”. Ezért arra kérte a polgári biztost, hogy intézkedjék Szeged város közönségével egyetértésben a székely katonaság fogadásáról.175 A június 19-i közgyűlésen már ki is hirdették, hogy a székely határőrség útban van Szeged felé. Ezért a közgyűlés előzetes intézkedéseket foganatosított a székely katonaság vendégszerető fogadtatására, úgyszintén az Aradról elindult Don Miguelek 3. zászlóaljának, és a pesti honvéd zászlóalj 1200 főnyi csapatának ellátására.176 Július és augusztus hónapokban az I. és II. székely gyalogezred, a II. román gyalogezred egy-egy zászlóalja, és a székely huszárok egy osztálya (2 százada) indult ki a szegedi táborba. 1848 júniusának nagy szenzációja volt, hogy a Würtemberg király nevét viselő huszárezrednek a galíciai Marionopolban beszállásolt egyik százada annak tudatában, hogy a haza veszélyben van, „a haza megmentésének szándékától vezéreltetve” Lenkey János kapitány vezérlete alatt Máramarosszigetre érkezett. A század hazatérésének hírére a közvélemény országosan megmozdult; aláírások özöne érkezett a hadügyminisztériumba Lenkeyék érdekében. Máramaros megye közgyűlésének június 2-án kelt, a nádorhoz intézett felirata, amelyet egyidejűleg pártolás céljából megküldték az ország összes törvényhatóságának, általános visszhangra talált az országban.177 Szeged város június 19-i közgyűlése ugyancsak feliratot intézett a nádorhoz, amelyben a Lenkey-század részére „kegyelmet” kért, hogy odahagyta szolgálati helyét.178 Végül is a Máramarosszigeten fogva tartott Würtemberg-huszárok „bűnbocsánatot” nyertek; néhány hét múlva Mészáros Lázár hadügyminiszter a Délvidékre vezényelte a századot, hogy ott tegyék jóvá „fegyelmezetlenségüket”.179 67
