Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
(1926). III. Evangélikus (1843). IV. Unitárius (1911). V. Görög-keleti (görög) (1800). VI. Nazarénus imaház (1871). VII. Baptista imaház (1926) VIII. Zsinagóga (1854). A zárójelben levő számok az építés évét jelentik. (Lásd részletesen külön-külön). 1847. Templomok az elpusztult középkori községekben. Hódmezővásárhely mai, illetve hajdani még jóval nagyobb határában kb. 50 község, település volt. Ezek a tatárjárás, majd a törökdúlás alatt elpusztultak. Az 50 községből (I.) biztosan megállapítható, hogy az alábbi 20 községnek temploma volt: Batida, Csomorkány, Erzsébet, Fecskés, Férged, Gorzsa, Hód, Kápolna, Mágocs, Mártély, Pereskútas, Rárós, Solt, Szentkirály, Szentmihály utcája, Szilasegyház, Szöllős, Tótkútas, Úrnépe és Veresegyháza. (II.) Csak nevéből lehet következtetni, hogy temploma lehetett 8 községnek: Apácaegyháza, Csorvásegyháza, Derekegyháza, Gellértegyháza, Homokegyháza, Libecegyháza, Ördöngősegyháza és Sóstóegyháza. (III.) Valószínűleg lehetett temploma még 4 községnek: Földvár, Kopáncs, Kört- vélyes és Sámson. A II. és III. csoportbeli községek területén eddig még nem akadtak templomnyomokra; valamint az alábbi 10 község területén sem: (IV.) Ábrány, Bagd, Bare, Korhány, Kökényes, Kotuczháza, Tárkány, Tompa, Újváros és Varjas. Valószínű, hogy újabb ásatások még több templommaradványt is fognak feltárni. 1848. * Templom-bazár. A templom-védfal (L. ott) Ny-i és az É-i nagyobb részét a ref. egyház az 1880-as években lebontatta, s helyére egy üzletsort, bazárt építtetett. Ezt nevezték templombazárnak. A bazárrészt 1961-ben lebontották. A védfal többi részét alá kellene szigeteltetni, a befalazott lőréseket ki kellene bontatni, és eredeti mivoltában restauráltatni, és műemlékké nyilváníttatni. Javasolom — mivel az országban, főleg az Alföldön olyan ritka a védfallal körülvett templom —, hogy legalább a mi templomvédfalunk megmaradt lőréses részét alászigetelve restaurálni és műemlékként kellene gondozni. A mostani viszonyok közt levő, széles téglajárdával burkolt templomudvart pedig panteonként lehetne kialakítani. A régi, lezárt református temetőkben nagyon sok régi, művészi kivitelű síremlék és sírkő van, hozzátartozók nélkül már elhagyatottan, pedig akik alattuk pihennek, annak idején a vásárhelyi református egyház és a város történetében neves emberek, régi híres lelkészek, egyházi és városi tisztséget viselők, az egyház kegyes jótevői voltak. Ezeket az értékes és művészi síremlékeket közvetlenül a védfal belső felülete előtt lehetne úgy felállítani a lőrések között, hogy a falat ne nagyon takarják. Azonkívül a templom falának külső oldalához a „cintériumok” között is lehetne néhányat elhelyezni, illetve a falba beépíteni. A templom és védfal közti — sajnos nem nagy — területet parkírozni kellene, a templom körül pedig megfelelő keskeny járdát kialakítani. A parkosítandó területen is lehetne néhány szép sírkövet felállítani, köztük porondos utakat a falmenti kövekhez. Egyúttal meg lehetne menteni a temetőinkben rozsdásodó, pusztuló híres kovácsoltvas sírrácsok egy részét is. Idegenforgalmi szempontból is fontos, hogy a város fő forgalmi helyén egy szépen megtervezett és rendben tartott műemlék-objektum legyen. 1849. * Templom utca. Oldalkosár városrésznek régi, könyökben megtört utcája, rendezetlen sikátora volt, mely a Szőnyi utcából az Ó-templomi gabonaraktár és a lőréses, részben bazárrá átalakított D-i védfal, valamint a Szőnyi utcai régi ref. papiak kerítése között a II. ref. papiak kapujához vezetett, s innen megtörve derékszögben az Oldalkosár utcába, illetve az ott kialakult kis térszerű kiszélesedésben végződött, ahol a múlt századokban az oldalkosári piacot tartották (1. Oldalkosári Piac utca alatt). Szűk, sötét kis zugutca volt, csak egy oldalán keskeny téglajárdával. Az új papiak építése alkalmával az 1910-es években rendezték az Óldalkosár utca elejét, 190
