Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Takács Edit: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz

száma, még kedvezőbb természeti körülmények között is eleve akadályozta a nagyobb anyagi befektetést igénylő belterjes gazdálkodás kialakulását. A szántóterület átlag 60%-án termeltek gabonaféléket, viszonylag magas, kb. 30% a kukorica vetésterülete is. A takarmánynövények aránya az összes vetésterület 7—8%-a, míg a többi növény (hüvelyesek, ipari növények, cukorrépa, burgonya stb.) vetésterülete alig éri el az 1 %-ot. A legfontosabb szántóföldi növény a búza volt. Vetésterülete 1936—1938 között csökkent, 1938-ban az összes vetésterület 44,53 %-a volt, a termesztett növények kö­zül a legtöbb. A II. világháború éveiben 1942-ig a búza vetésterülete tovább nőtt, majd 1943-tól csökkent, 1942-ben a vetésterület 47,75%, 1943-ban 41,33 %-a.5 A búza vetésterületének átmeneti növekedése a kedvező értékesítési lehetőségek­kel magyarázható. A gabonafélék magas arányának oka, hogy ezek termelhetők legolcsóbban és mivel a gazdaságok zöme kis- és középgazdaság, számukra ez volt a leggazdaságosabb termény. A szántóföldi művelés nagyrészt igaerővel történt, a harmincas évek második felétől jelentős a gépi erő alkalmazása. A traktorok száma 1935-ben 60 db volt, egy traktorra 846,86 kh szántó jutott. Ez, az összehasonlított városokat figyelembe véve kedvező, hiszen Baja kivételével mindenütt lényegesen nagyobb volt az egy traktorra jutó szántóterület.6 A traktorok száma a harmincas évek végén tovább nőtt, 1943-ban már 93 db volt, egy traktorra jutó szántóterület ekkor 437,76 kh. A gyakorlatban a szántók 12,3%-át szántották 1943-ban gépi erővel. A felszántott terület 43,3 %-a bérszántás volt, leggyakrabban a gazdag parasztok éltek ezzel a lehetőséggel. Egy traktor átlag 74,14 kh földet szántott.7 Mindebből következik, hogy a gazdák nem használták ki teljes egészében a rendelkezésükre álló gépi erőt. A traktorok számának további növelésével, valamint a bérszántások fokozatos elterjedésével kedvezőbb eredménye­ket lehetett volna elérni, de az ehhez szükséges anyagi és személyi feltételek jórészt hiányoztak. Valamivel elterjedtebb volt a cséplőgép használta, számuk 1935-ben 96, 1940-ben már 116 Szentesen. A cséplőgépek kihasználtsága lényegesen jobb, mint a traktoroké, a tulajdonosok közül 1940-ben 43 kizárólag bércsépléssel foglalkozott és mindössze nyolc olyan cséplőgéptulajdonos volt, akik csak a saját gabonájukat csépelték.8 A cséplőgépek elterjedtségét bizonyítja, hogy 1943-ban a város egész területén géppel csépeltek.9 A terméseredményekre vonatkozóan nincs adatunk. A polgármester éves kár­jelentéseiből viszont következtethetünk a jó és rossz termésű évekre, 1939 és 1944 5 A fontosabb szántóföldi növények vetésterülete 1938-ban (zárójelben az 1936. évi): búza 44,53% (46,94%), rozs 0,21% (0,08%), őszi árpa 1,68% (2,09%), tavaszi árpa 10,76% (9,18%), Zab 2,81% (2,33%), kukorica 31,84% (29,69%), hüvelyesek 0,06% (0,85%), cukorrépa (0,03%), ipari nö­vények 0,05% (0,04%), takarmánynövények 7,61% (8,39%), burgonya 0,14% (0,16%), zöldségfélék 0,31 % (0,22%). Növénytermelés I. kötet, Községsoros adatok 1936—1962, KSH Könyvtár és Doku­mentációs Központ, MÓL, Bp. 1976. 586. 1. (Történeti Statisztikai Kötetek) 342—366. 1. Az 1942— 43 évi adatok CsmL (Szf) Szentes Polgm. ir 1872/1943. sz. 6 A traktorok száma 1935-ben, zárójelben az egy traktorra jutó szántó kh-ban: Makó 36 (1024,44), Csongrád 15 (1672,2), Szentes 60 (846,86), Hmvhely 103 (1044,87), Baja 23 (756,52), Békéscsaba 30 (1470,2), Gyula 8 (2801,87), Szolnok 15 (1239,13), Nyíregyháza 17 (2218,70). Magy Stat. Közi. Új sor. 100. kötet Bp. 1937. 397.1. 246.1. 222.1., 228.1. 258.1. és 306.1. valamint 105. kö­tet 324—325, 292—293., 300—301., 340—341. és 404—405. 1. adatai alapján.) 7 CsmL (Szf) Szentes Polgm. ir. 3511/1943. sz. 8 Magy. Stat. Közi. Új sor. 100. kötet 246. 1. CsmL (Szf) Szentes. Polgm. ir. 3504/1940. sz.: A cséplőgéptulajdonosok száma 141. 8 CsmL (Szf) Szentes Polgm. ir. 994/1943. sz. 218

Next

/
Oldalképek
Tartalom