Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Ulászló király engedélyével a Csepel-szigeti Ráckevére.42 Magukkal vitték nyilván a hozzájuk csatlakozó, velük kapcsolatban álló szerbeket. A 15. században nemcsak egyéni vagy csoportos bevándorlók érkeztek. Balkáni hadjáratairól Hunyadi János ugyancsak hozott magával déli szlávokat, akik egy részét hódvásárhelyi birtokán telepítette le. 1455-ben kiadott oklevelében ugyanis megparancsolta a hódvásárhelyieknek — Márton fia Ferenc bírónak, az esküdteknek, továbbá az ott élt összes népnek, valamint a magyar és szláv (tam hungaris quam sclavis) jobbágyoknak —, hogy Szentkirály birtokot adják vissza a Gyáli Kakas családnak és rokonaiknak.43 A vásárhelyi déli szlávok emlékét a 16. század második felének török adóösszeírásai őrzik. A település utcanevei között 1560-ban, 1570-ben és 1579-ben szerepel a Kanizsa utca, az első összeírásban pedig a Kazsó utca is.44 Az előbbinek a jelentése: „hercegé, kenézé”, az utóbbié: „bunda, bekecs”.45 A szláv eredetű utcaelnevezések még a 16. század második felében is őrizték eredeti lakóik nevét, jóllehet ez idő tájt az utcáknak magyar lakói voltak.46 Amíg számos utca, illetve városnegyed neve a középkorból áthagyományozódott a 18. század idejére Vásárhelyen, addig a két szláv eredetű utca neve kitörlődött az emlékezetből az idők múltával.47 A Brankovics családdal rokon Jaksicsok közül István és Demeter 1464-ben kapta Nagylakot, a Maros parti mezővárost és a hozzá tartozó uradalmat Mátyás királytól. A Szerbiából érkező új földbirtokosok jobbágyaik jelentős részét magukkal hozták, akiket Nagylakon és az uradalom 85 falujának egy részében telepítettek le.48 Az ott élt magyarok mellé helyezett szlávok utódait itt találhatták a 16. század közepén beköltözők, hiszen a defterekben — mint említettük —, népes vegyes lakosságú településként jelent meg Nagylak a 16. század második felében. Sajátosan alakult azon mezővárosok helyzete, mint például Becse, Becskerek és Temesvár, amelyek a 16. század közepén mélyen a hódoltságba kerültek. Amint a korábbiakból láttuk, Becsén és Becskereken a kor demográfiai viszonyaihoz képest jelentős magyar etnikum maradt túlélve a török hatalomátvétel idejét. Hasonló helyzet lehetett 14. századvégi bírájának, Posztós Mihálynak nevéből és katolikus templomából következően a korábban magyar lakosságú Temesvárott, ahol a várban lévő hat utca közül négynek a törökből megfejtett neve (Piac, Halász, Tessöd és Nagy) magyar etnikum jelenlétére utalt a 16. század második felében.49 A felsorolt adatok arra engednek 42 Szakály Ferenc 1991. 14. p. 43 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Codex Diploraaticus comitum Károlyi de Nagy Károly. II. Sajtó alá rendezi GÉRESI Kálmán. Budapest, 1883. 306. p. 44 Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása. In: TCSMT IV. 1980. 19-20., 28-29. p. 45 Kiss LAJOS: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I—II. Budapest, 1997. 1. 702. p., II. 191-192. p. 46 Vass Előd 1980. 28-29. p. 47 Hódmezővásárhely története. A legrégibb időktől a polgári forradalomig I. Főszerk.: Nagy István. Szerk.: Szigeti János. Hódmezővásárhely, 1984. 367-369. p. A vonatkozó részt Kruzslicz István írta. 48 BOROVSZKY SAMU: A nagylaki uradalom története. Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest, 1900. Passim. 49 Engel Pál szíves közlése. Petrovics István: Egy 14. századi temesvári bíró: Posztós Mihály. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica Tomus Cili. Szeged, 1996. 91- 99. p. 343
