Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
normák és szabályok magvát, amelyet Werbőczy a Tripartitumának artikulusaiban kifejt. Egyúttal az oklevelekben leírt jogesetek bizonyítják, hogy a szerző — mint ismert — a Magyar Királyságban élő szokásjogot foglalta jogkönyvébe. Efféle vizsgálatot a szakirodalomban kevesen végeztek, közülük a perjogra nézve Hajnik Imrét említjük.37 Az alábbiakban a fenti kapcsolatokra és összefüggésekre mutatunk be példákat az An- jou-kori oklevéltár kötetei alapján.38 A gyűjtést megkönnyítette „az ország szokása szerint” fordulat számítógépes keresésének lehetősége, ugyanakkor a gyűjtés nem teljes, mert azon oklevelek, amelyek esetében a fordulatot a regeszta készítő nem vette be a szövegbe, kimaradtak. Elhagytuk azokat az okleveleket is, amelyekben a rendelkező részekből ezen elvi indoklás elmaradt, jóllehet hasonló jogeseteket tárgyalnak. Nézzük mindenek előtt a király adományozási jogköréhez tartozó okleveleket. Közülük több foglalkozik az ismert esettel, az örökös nélkül elhalt ember birtokainak a király adományozási körébe kerülésével, ezen birtokok jogi helyzetének feltárásával és újra adományozásával. Az általunk vizsgált tizenkét év anyagában az alábbi okleveleket találtuk: Sándor országbíró 1325. augusztus 29-i, I. Károly király 1326. december 2-i, Pál országbíró 1336. március 24-i, I. Károly király 1338. február 9-i, I. Károly király 1339. január 30-i és Pál országbíró 1339. február 6-i okleveleit gyűjtöttük ki „az ország szokása szerint” fordulat megfogalmazásával.39 Az adományozás gyakran együtt járt más jogügyletekkel és jogcselekményekkel. Jelen esetben nem az adományozáshoz kapcsolódó parancsleveleket, határjárást és iktatást vizsgáljuk, hanem olyan okleveleket, amelyekben az adományozás egyéb formái, illetve további elvi álláspontok fogalmazódtak meg. A király az 1338. szeptember 22- én kelt oklevelében a Pozsony megyei Pruck birtokot mint örökös nélkül elhalt ember birtokát Jakab mester pozsonyi bírónak adományozta, ezt 1339-ben új adományként újra neki és feleségének, Erzsébetnek, a királyné egykori udvarhölgyének juttatta, akit a királyi pár házasított össze Jakabbal. A király nyilván nászajándékként részesítette az új asszonyt férjével együtt új adományban,40 biztosítva ezzel férje esetleges korábbi halála esetére mint túlélőnek a megélhetése alapját. Az alábbi ügyben hozott ítélethez több jogszabály ismeretében elvi indoklásnak is szükségét érezve döntött Nagymartom Pál országbíró 1339. február 6-án Visegrádon. Detricus fia Mátyás, örökösei nem lévén, a Bereg vármegyei Atthya birtokon lévő, őt 37 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. Passim. 38 Anjou-kori oklevéltár VIII. (1324) Szerk.: Blazovich László. Budapest-Szeged, 1993., IX. (1325) Szerk.: Géczi Lajos. Budapest-Szeged, 1997., X. (1326) Szerk.: Blazovich László-Géczi Lajos. Budapest- Szeged, 2000., XII. (1328), XIII. (1329) Szerk.: Almási Tibor. Budapest-Szeged, 2001., 2003., XVII. (1333) Szerk.: Kristó Gyula. Budapest-Szeged 2002., XIX. (1335) Szerk.: Kristó Gyula-Makk Ferenc. Budapest-Szeged, 2004., XX. (1336) Szerk.: Piti Ferenc. Budapest-Szeged, 2004., XXI. (1337) Szerk.: Blazovich László-Géczi Lajos. Budapest-Szeged, 2005., XXII. (1338) Szerk.: Piti Ferenc. Budapest-Szeged, 2012., XXIII. (1339) Szerk.: Piti Ferenc. Budapest-Szeged, 1999., XXIV. (1340) Szerk.: Piti Ferenc. Budapest-Szeged, 2001. 39 Anj. okit. IX. (1325) 62. sz. Vö. HK. I. 13. 4., Anj. okit. X. (1326). Vö. HK. 13. 4., I. 23., Anj. okit. XXII. (1338). Vö. HK. I. 10. Bev. 1-5. I. 13. 4. I. 23. Bev. I. 64. 1-2., Anj. okit. XXIII. (1339) 37. sz., Anj. okit. XXIII. (1339) 74. sz. Vö. HK. I. 10. Bev. 1-5. I. 13. 4. I. 23. Bev. I. 36. I. 37. Bev. 2. I. 64. 1. 2. 40 Anj. okit. XXIII. (1339) 57. sz. Vö. HK I. 13. 4. I. 23. I. 36. I. 37. Bev. 2. I. 30. 3. 202
