Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Az első német nyelvű hivatalos szerv által kiállított oklevelet viszont Sopron városa készítette 1352-ben, ugyanez Pozsonyban 1360-ban következett be.5

A magyarországi középkori városkönyvek

A városi hivatalos írásbeliség Magyarországon a 13. század második felében indult el, amely — mint említettük — az oklevélkiadáson kívül a rá következő évszázadban a városi könyvek felfektetésében és egy-egy ilyen könyv hosszabb-rövidebb ideig tartó vezetésében nyilvánult meg. Az első dokumentumok, amelyek ránk maradtak, vegyes témájú jogügyleteket, tulajdonviszony-változásokat és más bejegyzéseket tartalmaznak; Fejérpataky László számadáskönyveknek tekintette, valójában városkönyvnek nevezhetjük őket. Közülük a legrégibb (1364-1426) Selmecbánya könyve, amely a lakosság számára, az adózásra, a pénzértékre, a városnak a tárnokmesterhez és a kamaraispánhoz fűződő viszonyára, valamint másokra tartalmaz fontos forrásanyagot. A kötetbe — Csukovits Enikő kigyűjtése szerint — 62 év alatt a városi tanácsnak mint törvénykező szervnek a működéséről szóló több mint 200 bejegyzést tettek. A könyvet kezdetben latin nyelven vezették, majd az 1390-es években vegyes, később pedig német nyelvű lett. A város díszes borítójú városkönyvét 1432-ben fektették fel.6

Pozsonyban 1364 óta maradtak fenn külön füzetekben vezetett számadások, amelyek egyebek mellett Zsigmond király és más nagyúri vendégek ott tartózkodásának költségeiről őriztek meg feljegyzéseket, de tartalmaznak a céhekre vonatkozó adatokat is. Az ún. Protocollum Actionale az 1402 és 1506 közötti időszakból tartalmaz bejegyzéseket, a Protocollum Testamentorumot pedig 1427-ben fektették fel. A számadáskönyvek összefüggő sorozata 1434-ben kezdődik. A differenciálódás a 15. században tovább folytatódott.7 Besztercebánya számadásai (1386-1399) töredékesek, ám jogi természetű és krónikás bejegyzéseket is tartalmaznak, hasonlóan a Selmecbányái kötethez. Nagyszombat vegyes nyelvű könyveibe (1394-1455) a gazdasági ügyvitel adatai mellett az egyes főuraknak adott ajándékokat is feljegyezték, valamint megőrizték a husziták ellen tett intézkedéseket.8 Sopron pénztári köteteiről a maguk helyén szólunk majd. Bártfa számadáskönyve (1418-1444) a mindennapi életre vonatkozó számos adatot őrzött meg, egyebek mellett szolgálati szerződéseket és a vászonkészítésre vonatkozó adatokat.9 Körmöcbánya, Eperjes és Zólyom városi számadáskönyvei ugyancsak értékes adatokat hagyományoztak az utókorra. Kassa város számadáskönyvei 1431-től ma5 Solymosi László: Anyanyelv és oklevéladás a középkori Magyarországon. A Troyes-ben elhangzott előadás (2003) szerkesztett szövege. (Kézirat) passim.

6 Csukovits Enikő: Bűn és büntetés a középkori városi gyakorlatban. A Selmecbányái 14-15. századi városkönyv bűnesetei. In: Történelmi Szemle 2004. 1-2. szám. 144., 148-149. p.; Bártfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században. Szerk.: Csukovits Enikő-Lengyel Tünde. Budapest, 2005. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 35.) 198-244. p.

7 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Budapest 1885. 39-75 p. (a továbbiakban: Fejérpataky), és Szende Katalin szíves közlése.

8 Fejérpataky 76-144. p.

9 Fejérpataky 163-167. p.

41