Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
korabeli Hungaria-ban zajló eseményeket, kapcsolatokat tartott fenn magyar ismerőseivel, mindenekelőtt Frangepán Gergely kalocsai érsekkel és Bánffy Bernát bácsi főesperessel. Amint a Tuberoval foglalkozó szakirodalom4 feltárta, baráti viszonyban állt Vá- radi Péter érsekkel is. A kapcsolat részint azért alakulhatott ki, mert a kalocsai érsekség irányította az ország déli felének egyházi életét, részint azért, mert a horvát főúri származású Frangepán Gergely különösen érdeklődött a dalmáciai események iránt. A legfontosabb összekötő kapocs azonban, ami erősítette és megtartotta barátságukat, azonos műveltség-eszményük és világszemléletük volt. Tubero műveltségéről már szólt a szakirodalom, kevesebbet tudunk Frangepán személyiségéről. Frangepán Gergely (egyes források szerint György) a Frangepán család cetinai ága alapítójának, Zsigmondnak a fia papi pályára lépett. Kalocsai olvasó kanonok (1493), fehérvári prépost (1495), veszprémi püspök (1502-1503), majd kalocsai érsek lett, amely méltóságot 1522-ig, haláláig töltötte be.5 A fiatal főúr, bár származásánál fogva fényes egyházi jövő állt előtte, mégis hosszú ideig várt a magasabb papi rendek felvételével. Mikor a veszprémi püspökséget elnyerte, még nem volt felszentelve. Minden bizonnyal a hivatali pálya vonzása halaszttatta vele a szentségek felvételét. A korának művelt világát ismerő, elmélkedésre, elmélyülésre hajló férfinak bizonyára morális gondokat jelentett a sacerdossá szentelés.6 Hivatali, diplomáciai tevékenységét érsekként is folytatta. 1506-ban Buzlay Mózessel követségben járt Miksa német királynál. 1515-ben ugyancsak szerepet vállalt Ulászló gyermekeinek kiházasítása ügyében. 1515-1516-ban a kancellári tisztséget is viselte. Az 1518. évi bácsi országgyűlésen II. Ulászló tanácsosává nevezte ki, 1521-ben pedig a wormsi birodalmi gyűlésen a király követe volt.7 Ha lazább szálakkal is, de a Celtis Komád által vezetett Dunai Tudós Társaság budai csoportjához kötődött.8 A művelt főpap, Frangepán udvara — amely az egyik humanista központja volt az országnak — jelentette az otthont, a szellemi műhelyt, a megértő barátok jelenlétét Lu- dovicus Tubero számára. Kötődését Frangepán Gergelyhez nemcsak az bizonyítja, hogy kötetét neki ajánlja, mert azt egyszerű gesztusként is felfoghatnánk, amely mögött nem kellene keresünk szellemi kapcsolatot. A szerző azonban egy kelet nélküli levelében arról ír Marius Bonusnak, hogy Ragusa történetéről készített munkáját (Commen- /arjainak részét) nem tudta elküldeni olvasásra az érseknek, mert a Szerémségben por- tyázó törökök ebben megakadályozták. Éppen ezért kéri Bonust, ő olvassa el művét, és adjon róla véleményt. A levélből megtudjuk még azt is, hogy a magyarok nagyra becsülik Frangepánt (homo [...]inter Hungaros satis honestus), ám ő ennek ellenére dal4 Vajda György: Tubero Lajos a történetíró. Budapest, é. n.; Oláh Imre: Tubero Lajos mint magyar történetíró. A podolini katolikus gimn. értesítője. Lubló, 1912.; Szőke Ilona: Ludovicus Cervarius Tubero emlékiratainak művelődéstörténeti adatai. Budapest, 1912.; Sz. Galántai Erzsébet: Ludovicus Tubero és kommentárjainak magyar vonatkozású könyvei. In: Acta antiqua et archaeologica. Suppl. VII. Szeged, 1988. 5 Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. C-Gy. Pest, 1858. 244. p.; Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 176. p. 6 Vö.: Mályusz Elemér: i. m. 185-207. p. 7 Nagy Iván: i. m. 244. p.; Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. VII. tábla. 8 Kardos Tibor: i. m. 244. p. 398
