Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
ben könnyen lehetett „állást” változtatni vagy halmozni. Példáinkat csak a források szűkszavúsága és szétszórtsága miatt nehéz gyarapítani. Eggyel azonban szaporíthatjuk listánkat: Bezdédi Mihály kisvárdai plébános 1445-ben lett váradi kanonok, majd 1447- ben mint békési főesperest és egri kanonokot említették. Két újabb méltósága mellett megtartotta váradi kanonokságát is.62 Mivel a világi értelmiségi pályákon hasonló fel- készültség révén boldogulhatott a kor embere, könnyen lehetett váltani, mint ezt Sa- dobrics tette. Bár, miként láttuk, amíg a józan ész engedte, hűen szolgálta urát, ám 1528-ban, miután nyilvánvaló lett, hogy Ábrahámft plébános a Zápolya pártot támogatja, a gyulai plébániát, a veszedelmes ajándékot már nem fogadta el urától,63 hiszen gondolnia kellett jövőjére. Az ország másik végéből származott, de teljes egzisztenciája e vidékhez kötötte. Sadobrics Péter sorsa azt példázza számunkra, meddig emelkedhetett fel egy tanult, eszét jól forgató, csak ura támogatására számítható értelmiségi a 16. század első harmadának Magyarországában. Az ő és paptársai sorsa megerősíti az ismert igazságot: a saját történelmét élő ember nem ismeri fel annak mélyén fekvő lényegét. Esetünkben sokszor már más hitet prédikálnak a helyi vezető pap szószékéről, Laki pedig még mindig újabb stallumok után fut. Nem veszi észre, hogy rövidesen elveszti azt is, amit már birtokol. Az egyház papjai — annak eredetileg meghirdetett eszményeinek teljes ellentétébe fordulva — ugyanis evilági dolgokkal foglalkoztak a hierarchia csúcsától az alsó rétegekig. Ezek után érthetőek a tridenti zsinat intézkedései: a papok eltiltása a világi pályáktól, a .vra/A/m-ha 1 mozástőI. valamint a domicillum, a papképzés új formája, a hittételek, liturgia, szentségek pontos körülhatárolása, stb. A középkori egyház egyik szép hagyományát: a papválasztást a protestáns egyházak örökítik tovább, egyúttal megismerhettük annak okait is, hogy a katolikus egyház később miért állta útját a plébánosi hely ilyen jellegű megszerzésének. (2000) 62 Bunyitay, Váradi püspökség II. 134-135. p.; A zichy és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghelyi Dezső, Kämmerer Ernő, Lukcsics Pál. Budapest, 1871-1931. IX. 232. p.; Németh Péter: A kisvárdai római kát. templom Szent László ábrázolása. In: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Kisvárda, 1983. 17. p. 63 Karácsonyi, Békés vármegye 105. p. 375
