Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)

irányba nyílott, igen szép napsütéses volt, és onnan a nagykapun keresztül ki lehetett látni az utcára. Tibor is abban szeretett lakni. Reggel korán kelt, nyáron már 4 órakor, azonnal lóra ült és kilovagolt a gazdaságba. Délelőtt 10 óra tájban hazakerült, akkor megreggelizett, s nyáron n órakor kocsin lementünk a Marosra fürdeni. Laci, míg a szobájában öltözött, szakadatlanul énekelt, mindenféle nótákat és dalokat össze-vissza, ámbár igen gyenge hallása volt, és bizony hamisan énekelt. Ugyancsak énekelt lent a fürdőházban is, de ott már nem egyedül, hanem a többi fiatalokkal, Józsival és Aladárral stb., akiknek jó hallásuk volt, ez azonban őket cseppet sem zavarta. Nagy nótás kedve csak nősülése után csappant meg. A fürdőházban vetette le a lovagló ruháit, és öltözött rendes, könnyű nyári mosóruhába, s amint otthon a kocsiról leszállt, azonnal odakiáltott a szakácsnénak: „Róza, tálalj!”8, aztán sietett a szobájába rendbe szedni öltözékét, amely már csak pár percig tartott, aztán nagy étvággyal megebédelt. Nem volt nagyétvágyú, de jól evett, mérsékletes volt mindenben, így a dohányzásban is, délelőtt egyáltalán nem dohányzott, ebéd után elszívott egy csibukot, azzal beérte - ha nem volt társaságban - vacsora utánig, amidőn ismét csibukot szívott és korán lepihent. Ebéd után rendesen Aladárhoz vagy Erneszthez9 ment át rövid időre, de már délután 3 órakor kocsira ült, és ismét kiment a gazdaságba, ahonnan csak este 7 óra után, illetve sötétedéskor tért haza. 8 órakor megvacsorázott, majd hamarosan, 9 óra tájban nyugovóra tért. Csekély változattal ugyanez volt az őszi és tavaszi napi beosztása is, csupán a legzordabb 3-4 téli hónapban tartózkodott többet otthon és járt el különösen Aladárhoz és Erneszthez. Olvasni nem láttam soha sem őt, sem Aladárt, a napilapon kívül semmit sem olvastak. Bort is keveset ivott, azt is csak vízzel keverve. Laci nagyon szerette a zenét, ámbár hallása nem volt jó, de azért mindegy is volt neki, hogy milyet hall, csak zene legyen, így nagyon szerette a verklit is, és ha az udvarra bevetődött egy vándor verklis, Laci lejátszatta vele az egész műsorát, és a verkli elé állva élvezettel végighallgatta.

A 80-as években sokkal jobb termések voltak, mint a 70-es években, és Laci utánjárásának mutatkozott is bizonyos haszna, úgy annyira, hogy reménykedni kezdtek, hogy talán mégis sikerülni fog a nagy bajokból kivergődni, s a birtokot megmenteni. Az okmányokból ma már tisztán látjuk, hogy ez teljesen lehetetlen volt, mert hiszen olyan roppant terhek voltak a birtokon, me8 Róza a szakácsnő volt. Amilyen messzire vissza tudok emlékezni, mindig ő volt a szakácsné. Naszradi (csúfnevén Váczó) Rózának hívták, és Kasza Mihályhoz ment férjhez, akinek csúfneve „Ködmön” Miska volt. Miska azután, hogy a cs. és kir. gróf Hadik 3-as huszároknál Erzsébetvároson leszolgálta a három évet, hazajött, azonnal beállt hozzánk inasnak, és elvette régi szerelmét, Váczó Rózát, aki, azt hiszem, pár évvel idősebb volt, mint ő, de igen szép nő volt. Miska [Rónay] Emilnél kezdte - mint kisinas - a szolgálatot, a katonaság után azonban nem hozzá, hanem hozzánk állt be, bizonyára azért, mert Róza nálunk volt szakácsné. Ott is szolgáltak végig. Midőn atyám 1893-ban átköltözött a Bene-házba, Miska és Róza megmaradtak Lacinál. Miska később, már Laci halála után, Kamilla gazdálkodása idejében gazda lett, felesége azonban ekkor már kilépett a szolgálatból. Mindketten igen magas kort értek el. Előbb Róza halt meg, aztán 1942. augusztus 28-án Miska is meghalt 80. évében.

1 Rónay Ernő (1852-1913)

531