Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
Ugyanezen évben folytak le az országgyűlési képviselőválasztások, Jenő fő- ispánsága alatt másodízben. Először 1892-ben, és most 1896-ban. Ez utóbbiakat október 28-31. között tartották, és az egész megyében mind szabadelvű képviselőket választottak meg, éppen úgy, mint az előző választás alkalmával. Az ellenzék, de különösen a gróf Apponyi Albert vezetése alatt álló nemzeti párt ezt igen zokon vette Jenőnek, a kormány - akkor báró Bánffy Dezső - annál többre értékelte, annál is inkább, mert Bánffy elsősorban az Apponyi- féle nemzeti pártot igyekezett megsemmisíteni. Ez a párt ugyanis az 1867-es kiegyezési közjogi alapon állt, így voltaképpen kormányképes is lehetett volna. A zichyfalvi kerületben, amelynek képviselője Dániel Laci főispánná történt kinevezése után öccse, Dániel Pali volt, gróf Karácsonyi Jenő, a megye egyik legnagyobb birtokosa lépett fel, és nagy küzdelem után meg is választották. Lehet, hogy egyéb ok mellett Jenőnek is tulajdonították Dániel Pali bukását, pedig hát természetes volt, hogy a sokkal nagyobb vagyonú Karácsonyi, ki Budapesten is nagy befolyással bírt, és ugyancsak szabadelvű programmal lépett fel, győzni tudott. Az árvíz és a belvíz mindig visszatérő problémát jelentett megyéjében. A helyzeten mindenképpen javítani akart, ezért elsősorban 1891 végén rendezte a Felső-Torontáli Árvízmentesítési Társulat ügyeit, majd annak elnökként átvette vezetését. Ő alapította a toron- tál-erzsébetfalvai és a felsőmuzsjai lecsapoló társulatokat. i8gy-ben árvíz pusztított Torontói megyében. Már februárban megáradt a Bega, de a májusi nagy esőzések miatt valamennyi folyó veszélyt jelentett. Több lakóház elpusztult, sokan menekülve hagyták el hajlékaikat. Június 11-én Sándoregyházánál a csatorna töltése tíz méteres szakaszon kiszakadt, az ár elöntötte a községet. Rónay Jenő azonnal ban, gombos bőrös nadrágjában, s a torontáli híres hímzésekkel ékes rövid szűrjével vonult fel.” Egyetértés: „Egyike a legszebbeknek volt Torontál vármegye bandériuma Rónay Jenő főispán vezetése alatt. A díszes zászlót két Mátyás korabeli, karminpiros ruhás csatlós követte, s a bandérium minden egyes tagja ritka fénnyel és ízléssel állította össze ruháját. Ott volt mindjárt Karácsonyi Andor, két Mária Terézia korabeli csatlósával, Rónay Ernő sötétszínű pompás díszruhájában. A húsztagú úri bandériumon kívül 34 gyönyörű szál legényből álló népies bandériummal jött a vármegye, akiknek kivarrott fekete szűrei messziről feltűntek.” Pesti Hírlap: „Nagyon ízléses és kedves kép volt a torontáli népies bandérium is, szinte ujjongott a szem a sok bársony és selyem után a régi magyar perzekutorok tősgyökeres magyar viseletének láttán. A panyókára vetett cifraszűr dolmány, lobogós ingujj, pitykés gombos nadrág, árvalányhajas pör- ge kalap válogatott jóképű legényeken feszengett.” Magyar Hírlap:,A torontáliak pompás eredeti ötlettel biztosították maguknak a tetszést. Egy részük tarkázva a díszruhát, más részük ellenben, mégpedig a népből valók, a régi megyei perzekutorok egyenruháját öltötte magára. Zászlójuk 1809-ből való. Ez a régi perzekutorok ruhája érdekes. Van valami benne a tiszántúli régi pandúrviseletből: szürke nadrágjuk, kék kabátjuk, pörgére hajló kalapjuk mind arra emlékeztet, így egy testületben nagyon tetszetősek. Pancsova város szinte már nagyon is urasnak tűnt fel utánuk, ami éppen nem vált a pancsovaiak hátrányára.” Pesti Napló: „Torontál régi perzekuto- rai, kik mintegy negyvenen kivarrott szűrrel, vörös szélszalagos pandúr pantallóban fekete bőrkamáslival jöttek, nagy tapsot és éljenzést kaptak mindenfelől. A nagy csapatban Csávossy háznagy nem látja meg mindjárt a fiát, és utána siet a bandériumnak, hogy gyönyörködjék a fiában, aki szintén itt lovagol. Nem azért mondom, mert az én fiam, de igen szépen üli a lovat, szól az apa boldog megelégedettséggel.” 408
