Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
RÓNAY JENŐ (1854. április 11. - 1921. április 23.) Rónay Jenő Gyula Antal Rónay (Oexel) János és neje, ivándai Karácson Emília 11. gyermeke Kiszomboron született 1854. április 11-én. Gyermekkorát otthon, Zomboron töltötte, gimnáziumi tanulmányait is otthon, magánúton végezte Ernő bátyjával együtt, a vizsgákat Szegeden a piaristáknál tette le. Állandóan igen jó tanuló volt, és már 1871-ben, 17 éves korában letette az érettségit. Víg és kedves gyermekévei voltak, mert abban az időben sok vele közel egykorú gyermek volt a családban, így Ernő és Béla 1852-ben születtek, Lajos 1856-ban, Józsi és Jolán 1858-ban, Ágnes és Emil 1859-ben. A házuk mindig tele volt vendéggel, mert hiszen idősebb nővérei akkor voltak férjhez menendő korban. Két bátyja, Pista és János is már felnőtt fiatalemberek voltak. A Törökkanizsán lakó Tallián-fiúk közül is többen voltak vele közel egy- korúak, így Béla, Andor és Jenő, akikkel gyakran jöttek össze, részint Kanizsán, részint Zomboron. Ezekkel és Tallián Emillel a jó barátságuk halálukig fennállott. Gyermekéveiből két nevezetes esemény maradt meg emlékezetében, amelyek egész életére kihatottak. Az 1860-as években, amidőn a nyári szünidőben Lojzi is Zomboron tartózkodott, aki serdülő korában Fiúméban a kereskedelmi tengerészeti akadémiát végezte és kitűnő úszó volt, a család fiatalabb tagjait a Maroson lévő fürdőházban úszni tanította. Jenő is tőle tanult úszni, és hamarosan meg is tanult annyira, hogy fel akarta Lojzi őt szabadítani. Ekkor azonban az a sajnálatos eset történt, hogy midőn a hosszú kötélen szépen úszott, a kötelet utána engedték, az valamiképpen a lábai közé akadt, amitől megijedt és abbahagyta a tempózást, minek következtében kezdett merülni és fuldokolni. Természetesen Lojzi, aki nálánál 12 évvel volt idősebb, utána vetette magát és a partra vitte. Jenő ettől az időtől kezdve elvesztette az úszáshoz a szívét, úgy hogy sohasem mert szabadon úszni, hanem mindig parafa övét viselt úszás közben. Nagybecskereken megalapította a regatta egyletet, és sokat evezett, de mindig felcsatolta a parafa övét. A másik esemény a nála 8 évvel idősebb Dezsővel volt kapcsolatban. Egy nyáron ugyanis Dezső kiment fürjvadászatra, és Jenő is vele ment, nem tudom, hogy már puskával vagy csak kísérőnek. Dezsőnek rossz szemei voltak, különösen a jobb szemével alig látott, úgy hogy olyan görbített agyú puskája volt, amelyet ugyan a jobb vállához emelt, de a bal szeme irányába hajlott át az agy, úgy hogy a bal szemével kellett célozni. Dezső valami mozgást vett észre - talán Jenő leguggolt, már nem emlékszem - s azt hívén, hogy valami vad mozog ott, és Jenőnek a bal arcát és bal kezét találta el. Szerencsére igen apró söréttel volt töltve a puska, és még nagyobb szerencse, hogy a szemébe nem kapott sörétet. Az arcából maradéktalanul kiszedte az orvos a sőréteket, ellenben a bal fülében és a kezében egy pár bennmaradt, és egész életében ott is volt. 383
