Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
börtön dacára hirdetni merik nemzetünknek igazságát, kérni, sőt követelni merik nemzetünk ősi jogainak megadását. Hát már versben sem szabad emlegetni a magyarnak ősi jogát, hát már a költészetnek berkéből is száműzik a Hazaszeretet? Ha maga a költemény nem lenne olyan erős, megdönthetetlen érv az ügyészség vádja ellen, ha maga a költemény nemes, hazafias felfogásával nem lenne legjobb védője a vádlottnak, akkor felhozhatnám védelmid mélyen tisztelt Esküdt Urak a költemény megírásának idejét. A megírás idejében éppen, mint napjainkban fekete fellegek fedik édes Hazánk egét. Most, a mikor játékot űznek a nemzet legszentebb jogaival, mikor fegyvereknek csörgése némitja el a törvénykönyv szavát, mikor a hazaárulás haramiái orgiákat ülnek, mikor a törvényhozás templomát, a megyei önkormányzat termeit latrok barlangjává tették, mikor szuronyoknak fénye világit be az abszolutizmus éjszakájába; most megjelenik, és meg kell jelenjék minden igaz magyar előtt a meggyilkolt aradi vértanuknak véres, bosszulatlan szelleme. Kikelnek sírjukból az erőszakosan eltemetett fájó emlékek, lelkünk az indulattól viharzik, ajkunkon elfojtott átok, kezünk ökölbe szorul, s minden igaz hazafi Isten által adott tálentumával, testének és lelkének egész erejével küzd nemzetének ősi jogaiért, tiprott törvényeiért. Hogy ebből a fenséges nemzeti küzdelemből védettem ifjú lelkének ragyogó becsületességével, tiszta rajongásával kiveszi a részét, s hogy lelkének egyik megnyilatkozásáért ma a marosvásárhelyi esküdtszék előtt a vádlottak padján ül, az csak érdeme, csak dicsősége neki. Mélyen tisztelt Esküdt Urak! Önöktől, az önök verdiktjétől függ, hogy egy ifjú, tiszta, ideális lélek újabb szárnyakot kapjon-e, hogy-e léleknek az igazságba vetett hite, polgártársaiba vetett bizalma újabb erőt nyerjen-e újabb küzdelemre, vagy pedig hitében csalatkozva, bizalmában megfogyva, reményében megtörve porba hulljon e lélek, s a nemzeti érzések kertje egy virággal színtelenebb, a nemzeti érzések egy csillaggal sötétebb, a nemzeti küzdelem serege egy lelkes katonával szegényebb legyen. Ha úgy Ítélnek önök, mélyen tisztelt Esküdt Urak!, hogy Molnár Emil nem bűnös, ez az Ítéletük azt is fogja országszerte hirdetni, hogy a székelyeknek felfogása szerint még nem bűn imádkozni nemzeti vértanúinkért. Nem bűn a történelmi igazság hirdetése, nem bűn a nemzet ősjogaihoz való ragaszkodás, nem bűn szeretni ezt a szegény, annyi vérke- resztséget szenvedett, édes magyar hazát. Nem bűn gyermeki szeretettel csüggni saját fiai által is annyiszor megtagadott, szabadságáért annyi vért áldozott szegény magyar nemzeten. Mondják ki mélyen tisztelt Esküdt Urak, hogy nem bűnös Molnár Emil, hogy az önök Ítéletével felvértezve menjen vissza a nemzeti küzdelem háromszékmegyei csapatához, melynek eddig is egyik zászlóvivője, csalogánya volt, hogy az önök igazságos Ítéletéből uj erőt nyerve, mint költő, lapszerkesztő és polgár, Írásban, szóban és tettben küzdhessen tovább költészeti ideáljaiért, a nemzet jogaiért, törvényes igazságáért. Én, mint ember, mint férfiú és ügyvéd hirdetem, hogy Molnár Emil nem bűnös. Az embernek Ítélőképességével, a férfiúnak becsületérzésével az ügyvédnek törvénytudásával hirdetem, hogy Molnár Emil költeményében nincsen királysértés, s ha valaki királysértésért bűnös, úgy az ügyészség az, mert felmeri tételezni I. Ferencz Józsefről azt a kegyetlenséget, hogy 13 ártatlan embernek meggyilkoltatásáért még csak lelkiismereti furdalást sem érez. 65
