Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

bágyság szerepének az elismerése, továbbá a közelmúlt bemutatásának vállalása. Ide tartozott a következő lépcsőfok kirajzolódása is: Magda Pál, Fényes Elek és mások reformgondolatokat tápláló országleírásai, statisztikának nevezett állapotleírásai bizonyították, hogy a kortörténet tudományos igénnyel és hitellel, megbízható forrásokra építve kivívta a létjogosultságát. A reformkor záró szakaszára a történeti mdományok és a mezővárosi históriai tudat hordozói és formálói között kialakult szemléleti találkozás, összecsengés nem vonatkozhatott a részletekre. Létrejöttének folyamata, útja-módja sok-sok részadatból volna mélyebben is tisztázható. Ugyanúgy, mint a további, mindig áttételes visszasugárzás alkalmai, menete. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az említett szemléleti egybecsengés felkeltésében érdemi szerepük volt a jobbágyvilágból felemelkedett értelmiségieknek. Ok, a Táncsics útján járók, „fordították le" a nép nyelvére, a plebejus élethez és vágyakhoz idomítva a reformidők egyes fő gondolatait. Ez a számra szerény, de hatásában fontos társadalmi csoport — a mindinkább terjedő olvasni tudással is — a mezővárosok kézműveseivel, parasztjaival napi érintkezésben élt, és sok mindent képes volt továbbgyűrűztetni. A harmincas-negyvenes évtizedekben sorra alakuló mezővárosi kaszinóknak minden bizonnyal érdemi „felvevő" és „továbbadó" szerepük lett, a nem tagok körében is. Az említett „hajszálcsövesség" útján a Petrák krónikát nemzedékeken át folytató-alkotó szerzők esetében számolhatunk ilyen közvetett hatásokkal, inspirációkkal. *** A röviden felrajzolt alföldi művelődés- és gondolkodástörténeti mozgások ismeretében sorakoztatjuk föl a krónika-műfajban és a belőle táplálkozó vagy belőle kinőtt formákban a múlt század közepe tájáig született alföldi munkák példáit. Próbálkozunk a korszakolással, továbbá a krónikákkal időben párhuzamos táji tudományosság csomópontjainak a jelzésével is. (Az említésre kerülő szerzők és műveik könyvészeti adatai Szinnyei József és Bodor Antal bibliográfiáiban általában megtalálhatóak, itt nem ismételjük meg azokat.) Takács Edit példásan igényes, a kutatási folyamat összetettségét kitűnően érzékeltető bevezető tanulmánya Sopronból említi az eddig ismert legkorábbi városkrónikát, amely az 1526 és 1616 közötti éveket örökítette meg. Az Alföldről az 1666-ban közzétett debreceni krónika előtt megemlítjük még a Csepel-szigeti Ráckeve krónikáját is, amelyet 1605-től 1836-ig vezettek, a város bíráinak időrendje szerint. (1888-ban került közzétételre az al-dunai szerb eredetű település oklevéltárában.) A reformáció egyik jelese, Skaricza Máté az 1580-as évek elején a históriás ének műfajában örökítette meg Ráckeve múltját. A műfaj továbbélését mutatja a Körösök, a Nagykunság és a Duna-Tisza köze településein szolgáló kálvinista Dányádi János 1694-ben írt Siralmas éneke az előző esztendő súlyos tatár pusztításairól, magyar nyelven. A soproni, debreceni, ráckevei és a Körösök vidéki krónikákra utalva mondhatjuk ki, hogy már ekkor kialakult a két jellegzetes műfaji változat: Az egyik a szűkszavú időrendi, szikáran tényeket nyújtó „prózai" (a hivatali írásbeliséghez közeli) megoldás, a másik pedig a szépirodalmi hagyományokat követő „költői" (poétikus) história, keve-