Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET
vádlói teendőket Winkler István királyi ügyész vitte. 1020 A terhelteket Zsíros Lajos nagykikindai fiatal ügyvéd védte, Eremits özvegyét Jánosi Béla budapesti ügyvéd képviselte, az elhunyt kizárólagos örököse, Prekajszky Péter szintén nagykikindai „milliomos" érdekeit pedig Grüner Fülöp szegedi ügyvéd képviselte a perben a Mars téri törvényház épületében. 1021 Eremits Pál Moholon, Bács-Bodrog vármegyében született 1846-ban. Jogi tanulmányainak befejezése után ügyvédi gyakorlatot kezdett, majd Nagykikindán a takarékpénztár mindenható igazgatója lett. E mellett világi tagja volt a bácsi görögkeleti püspökség közigazgatási bizottságának. Az 1901. évi országgyűlési képviselő-választáson szabadelvű programjával — egyes híresztelések szerint nagy anyagi áldozatot hozva — képviselővé választották. Nagyon gazdag ember hírében állott, számos háza, szőleje, legelője és termőföldje volt városában és Budapesten is. Vagyonát két millió koronára becsülte a sajtó, amelyet végrendeletében harmadolt: első részét az özvegyére, második részét a családjára, harmadik részét pedig a szerb Matice-egyesületre hagyta. Bácsmartonoson helyezték végső nyugalomra. 1022 A valósághoz azonban hozzá kell tenni: a nagykikindai közvélemény egyetértett abban, hogy Eremits gátlástalan uzsorás és haszonleső volt, amivel igen sok ellenséget szerzett, s végül ez vált a végzetévé is. Június 21-én a tárgyalás megnyitása és a két elkövető, az addig büntetlen Sibul Mladen (48) és György (28) személyazonosságának megállapítása után az esküdtszék megalakítása következett. A rekuzációs jog, a kölcsönös visszautasítás gyakorlása után rendes esküdtnek Taussig Dávid nagyvállalkozót, Winternitz Márton kereskedőt, Madár Imre főkönyvelőt, Magyar Miksa ügyvédet, Békefi Antal lapszerkesztőt, Paral Pál hentest, Kószó István ügyvédet, Ottovay Károly kereskedőt, Kiss Károly kereskedőt, Arany Károly ékszerészt, Patzauer Sándor kereskedőt és Ábrahám János péket tették meg. A pótesküdteknek Kittka Gyula és Varga Sándor iparosokat választották ki. 1023 A foglalkozások alapján az esküdtszék szokványosnak volt mondható, sőt az átlagosnál inkább több értelmiségi foglalt benne helyet. A királyi ügyészség képviselője ismertette a vádat, amely előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, azaz gyilkosság bűntette volt, s a Büntető törvénykönyv (1878. évi V. tc.) 278. §-a szerint halállal volt büntetendő. Ehhez járult jelen esetben súlyosító körülményként a társtettesség mint a többes elkövetés ténye. A történeti tényállás viszonylag egyszerű volt: a terheltek beismerték, hogy ők ölték meg lesből támadva — a mai fogalmaink szerint ráadásul különös kegyetlenséggel — Eremits Pált ama végzetes január 5-i napon tíz óra után néhány perccel a járásbíróság épülete előtt — fényes nappal, tanúk (járókelők és egy Nothum Henrik nevű kereskedő) jelenlétében. Az elkövetéshez vasbotot és az előző év őszén kifejezetten e 1020 Itt említjük meg, hogy a Szegedi Főügyészség 1904. évi iratai csak rendkívül töredékesen találhatók meg a Csongrád Megyei Levéltárban. Az idevonatkozó dokumentumok sajnos már nem lelhetők fel, azonban az 1904. évi mutatókönyvben és az iktatókönyvben a 65., 96., 151., 2305., 2319., 4087., 4143. számok alatti bejegyzésekben mutatkozik nyoma az egykori jogeset iratainak. CSML VII. 3. 157., 205. kötet. 1021 SZH 1904. június 21. (145. szám) 6-7. p., SZN 1904. június 22. (153. szám) 7. p. 1022 SZN 1904. január 8. (7. szám) 6. p., SZH 1904. január 8. (7. szám) 5. p. 1023 SZN 1904. június 22. (153. szám) 7-8. p.
