Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

köré álmodta a város új negyedét. Az épületegyüttes megtervezésére 1927-ben írta ki a pályázatot, amelynek első díját, az építészként és kertépítészként egyaránt kiemelkedő tehetségű Rerrich Béla nyerte el. Eredeti terve szerint a dómot körülölelő elnyújtott téglalap formájú teret alkotott, amelynek északi fele tükörképe lett volna a délinek, benne egyetemi intézetek, köztük a könyvtár kaptak volna helyet. A közbejött gazdasági válság miatt tervének csak a dóm homlokzata előtti része valósult meg. Az építés Stampay János vezetésével 1928 és 1930 között történt. Az északi klinkertégla építészet szellemiségét — talán a stockholmi városháza látványa hatott rá leginkább — idéző épületegyütest mégis úgy sikerült megformálnia, hogy itáliai (velencei) hangulatot idéz. A térről és épületegyütteséről, amelynek nyugati és délnyugati részét a püspökség intézményei, a délit és a keletit pedig az egyetem intézetei foglalják el, Vámossy Ferenc az alábbi módon ír: „...Alapgondolata a régi szakrális városi terek és kolostorkerengők, barokk kastélykompozíciók, illetve polgárvárosi hagyományok ötvözete. Olyan négyzetes előteret alkotott a Fogadalmi templom számára, amely szinte ráfeszül a kéttornyos homlokzatra, s arányaiban igazodik ahhoz a tornyok elfektetett hasábtömege, a térfal átlagos homlokzatmagassága. A tér nyitott, kissé hátrahúzott negyedik oldalfala maga a templom homlokzat, ami kifektethető lenne a téren; a barokk kastélyhomlokzat — középrizalit, szárnyak, oldalrizalit — sémáját követi a szerkesztés, de a sarkon átforduló szárnyak megnyílnak a tér megközelítésére, s a tér egységét az árkádsor teremti meg; az árkád az első emeletsor kiemelt ablaksorával rendet teremt a hagyomány nyelvén, míg a második emelet a funkcionális elvű rendezettséget követi, tetszőlegessé oldva a térsorolást és az ablaknyílásokat. Egység és feloldás jelentkezik az alapgondolatban is: a tervezői gondolat lényege a különféle bonyolult vagy reprezentációt kívánó funkciók — emelkedett padlójú nagy előadótermek, lépcsőházak, díszbejáratokat igénylő tércsoportok — kifelé szervezése úgy, hogy a tér felé az egységbe szervező gondolat hathasson." Nem hallgathatjuk el, hogy a korabeli szegedi közvélemény nem fogadta lelkesedéssel a régi Templom térnek és környékének, az árvíz után következett építés során meghagyott városnegyednek az eltüntetését. A kortársak nosztalgikus érzéseit ma is megérthetjük. Szeged azonban itt állt egykori elsősorban provinciális barokk épületei helyett a két világháború közötti Magyarországon épült legjelentősebb egyházi és művelődési objektumokkal gyarapodott, amelyek a zsinagógával együtt európai mércével tekintve figyelemre méltó alkotások, és messzire viszik a város jó hírét. Az egyetemi-egyházi építkezések során a régi Palánk további bontása árán emelték a hét (gyermek, szemészeti, sebészeti, belgyógyászati, bőr, ideggyógyászati és nőgyógyászati) klinikát Korb Flóris és Kappéter Géza tervei alapján. Az egykori Gizella, ma Aradi vértanúk terén a püspöki palota előtt felállították II. Rákóczi Ferencnek a Széchenyi térről áthozott szobrát. 1937-ben adták át a Pogány Móric tervei alapján készített és Lőte Éva honvédszobraival díszített Hősök kapuját, amelynek freskóit Aba Nóvák Vilmos festette. Aba Nóvák alkotása a hagyományos művészi megformálás jegyében gondolkodó szegediek többségének kezdetben nem nyerte meg tetszését, jóllehet műfajában a korszak legjelentősebb alkotása, az első világháború hőseinek és áldozatainak emléket állító alkotások között pedig művészi értékeit tekintve egyedülálló. A monumentális