Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

Szeged és a megye szellemi életében 1924 óta jelen van az Alföldi Mezőgazdasági Intézet, mai nevén Gabonatermesztési Kutató Kht. Tudósai kezdetben a szikes és réti talajok javításának lehetőségeivel, utóbb a gabonaneműek nemesítésével foglalkoztak. Nem maradhat ki Obermayer Ernő, Benedek László, Somorjai Ferenc, és Barabás Zoltánnak, a nemzetközi hírű gabonanemesítőnek a nevét említjük meg, akinek a munkássága időszakunkra esik. 1973-ban adták át az MTA Szegedi Biológiai Központját. Első igazgatói tisztét Szent-Györgyi Albert tanítványa és munkatársa, Straub F. Brúnó, a nemzetközi tekintélyű biokémikus töltötte be. A művészeti ágak majd mindegyikében ugyancsak jelentős alkotók dolgoztak, és kiemelkedő alkotások születtek. Művészek serege alkotott a városban, köztük a tárgyalt korszakban Dorogi Imre, Vinkler László és Kopasz Márta. A színházi és zenei élet ugyancsak szép sikereket mondhat magáénak. Közülük ki kell emelnünk a Vaszy Viktor vezette opera teljesítményeit, a szabadtéri újra indítását 1959-től és Vántus István alkotó művészetét. A városban az eltelt több mint fél évszázad alatt kialakult az a könyvtári, levéltári és múzeumi hálózat, amely a kulturális életben markáns képet ad. A múzeum kiállításai közül nem egy az országhatárokon túlra is eljutott. A Feszty-körképet is magában foglaló Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark ugyancsak a szegedi múzeum szervezésében fejlődött ki. A levéltár kiadványsorozataival éleszti a hely szellemét, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alig van a megyének települése, amelynek nincs az utóbbi időben született történeti monográfiája. A Somogyi-könyvtár pedig hűen szolgálja a város és a megye művelődni vágyó lakosságát. A korszak második felében számos új szellemi és művészeti mozgalom, irányzat kezdődött, amelyeknek teljesítményeit és értékelését, valamint elhelyezésüket az egyetemes tudományos és művészeti életben csak az utókor tudja majd fölmérni és értékelni.