Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

készült utolsó lenyomatára, ugyanis még a nagy újkori átrendeződés előtti időszak képét őrizték meg.

2 A középkorban az Alföldön a főutak egyik nagy csoportja a terület főfolyóinak (Duna, Tisza, Maros és Körösök) vonalát követte többnyire az ártér és az ármentes magasabb részek határvonalán futva. A Dunával párhuzamos váci út és a pesti réven, amely a kelet-nyugati irányban utazók legfontosabb átkelőhelye volt a jenői, az óbudai és a megyeri révek mellett, átkelt és a Duna mellett haladó budai országút (publica via) Pesttől Dajt (Majosháza) érintve a Csepel-sziget mellett Dömsödig tartott, majd onnan Szalkon és Apostagon keresztül jutott Soltra, ahonnan Baján és Bátmonostoron át Bodrogra, majd a Mosztonga-ér mellett Doroszlón és Csörögön át Bácsra ért. Bácsról Péterváradra vitt az út, amely Ti telnél kelt át, és Vojla-n (Pancsova) keresztül jutott Kevébe, innen pedig Krassóvárba. A szalánkeméni vagy tüdői réven át ugyanakkor Szalánkeménbe lehetett jutni.

3 Az út egyik csomópontja Bial falunál alakult ki, ahol egyrészről elágazás volt Akasztó felé, ahonnan a mai Szabadszállásnál kanyarodott le az út Halas felé. Ezen útból indult ki a Kolonba (Izsák) vezető út is. Másrészről Bialból a mellette lévő réven keresztül Csepel-szigetre érkezett az utazó. Itt Százhalomnál és Lórévnél lehetett átjutni a Dunán, a folyó másik ágán pedig a keviek nyertek engedélyt átkelőhely nyitására. Lejjebb Dömsödnél és Szigetfőnél majd Apostagnál is át lehetett kelni a Dunán. Apostagnál kelt át az, aki Fehérvár felől Szeged és Erdély irányába kívánt menni. Solt és Pataj között Hartánál volt rév, Kalocsa átkelőhelye pedig Szentbenedeknél állhatott. Kalocsáról talán Halmon és Csornán át Akasztó felé lehetett eljutni, délebbre pedig egy besenyő útról szólnak a források.

4 Közlekedési csomópontként működött Bodrogvár, ahonnan a Dunát követő útról Baranya megyébe kelhettek át, valamint innen indult a Tisza menti Becséhez vezető út, és észak felé Hájszentlőrincen át Kalocsa irányába, amely a Szeged felől Szabadkán át érkező Káliz útba csatlakozott.

5 A következő csomópont Bács volt, amelynél a magna via-ról dél-nyugatra leágazás vitt a geréci réven át Valkóvár felé, dél-keletre pedig Lugason és Földváron át Újlak irányába. Bácsból számos helyi út vezetett a Duna felé — amelyek átkelőhelyei ismeretesek — és más irányba. A Bácsból Péterváradra vezető úton Futak felé volt leágazás.

6 Pancsalnál (Pancsova) a főútról letérve Barladon át Becskerekre lehetett menni, és talán a homokpusztán keresztül is vitt út Makszond felé.

7 Krassóvárról északi irányba Makszond, Gyanó, Érdsomlyó és Szerdahely felé vittek az utak.

8 2 SZABÓ J. GY. 1974. 25., 43-51. NAGYSZÉNÁS története 1996. 19-20., 51. 3-8. kép. A vonatkozó rész Szatmári Imre munkája. JANKOVICH B. Kézirat Murony 10/25. sz. lelőhely. Telekgerendás 12/14. sz. lelőhely. SZENTKLÁRAY 1879-1882. 3 ÁMF I. 206., 703. II. 342., III. 311., 475. IV. 506. TRINGLI 2001. 130. 4 ÁMF II. 342. TRINGLI 2001. 131. 5 ÁMF I. 703. 6 Uo. 206. p. 7 ÁMF III. 311-312. 8 Uo. 475. p.