Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

hol pedig eltűnt a nagy szárazság következtében. Hogy a vizes években milyen sok lehetőség nyílott a pusztákon víz nyerésére, azt a Szabadkához tartozó területen egykor elhelyezkedett alábbi vizek listája mutatja: Kelebiai-tó, Nagyrét, Jaszi- és Cigány-bara, Gáti-tó, Fűzfás-ér, Sömlyék, Gáti-vízfolyás, Mlaka, az úgynevezett Petroseva csesma, Baranyi-sömlyék, Palicsi-, Vér-, Sós-, és Ludasi-tó, Körös-, Csík- és Krivaja-ér. E vizes helyeket a talaj- és esővíz táplálta, és tekervényes úton lefolyásuk volt a Tisza felé.

37 Mivel a hordalékkúpok felszíne alatt is — mint említettük — áramlott a víz a főfolyók felé, a felsorolt vizeket ez az áram ugyancsak táplálta. A Palicsi-tóhoz hasonló jellegű Kakasszék-tóban, ugyanis — mindkettő vize természetes sókban gazdag gyógyvíz — 64 fenékforrást jelöltek meg, amelyek hozama elsősorban a Körösök vízmozgásával van összefüggésben. A nagyobb forrásoknál 6-8 cm magas, befelé meredeken, kifelé szelíden lejtősödő 20-30 cm átmérőjű kráter emelkedett, amelyből a 60-70 cm magas sárgásbarna vízben 20-30 cm magas tiszta vízoszlop tört fel, amelyben kavargó kvarcszemcsék csillogtak.

38 A Kakasszék-tónak az 1920-as években végzett vizsgálata hitelesíti azon leírásokat, amelyek az egyes erek fenekén ásott kutakról szólnak, amelyekből a felszín alatt folyó erek vizét nyerték. Területünkön ugyancsak akkor lett bővizű egy ásott kút, amelynek gödrét fagerendákkal erősítették és náddal bélelték, ha föld alatt húzódó eret találtak el. A kutak fontosságát és jelentőségét hangsúlyozza az a tény, hogy a középkor során a Körös-Tisza-Maros-közben 17 olyan település volt, amelynek a nevében a kút szó szerepel.

39 Az Alföld vizei Mivel az Alföld településeinek életében oly fontos szerepet játszottak a folyó- és állóvizek, és meghatározták a települések és a településhálózat, benne a középkori alföldi városok képét, nem tekinthetünk el számbavételüktől. Az Alföld legnagyobb folyója a Duna, amely a váci kapun át lép a területére, és Baziás mellett hagyja el. Fajszig alsószakasz jellegű, zátonyokat (Margitsziget, Újpesti-sziget) és valódi szigeteket (Szentendrei-sziget, Csepel-sziget) épített. Fajsztól egyensúlyi állapotban halad, középszakasz jellegű, majd Újvidék után a dél-alföldi süllyedek területre jutva ismét alsószakasz jellegűvé válik folyása.

40 Széles árterét bejárva hömpölygött a szabályozások előtt, így korunkban is tova, egyúttal a talaj alatti rétegekben tovább szivárogva táplálta a távolabbi vidékek talajvizeit. Ártere változatos felszíni formáinak emlékét máig őrzik a Kőhegyi Mihály által összegyűjtött elnevezései: „holtágak, báták, kengyelek, tekerők, fokok, pöszék, kopolyák, a kisebb tavak, erek, pocsolyák, posványok, örjegek, zsombók, lenkócok, enyészek, a magas vízállás esetén vízzel telítődő, nyaranta kiszáradó döglött medrek, palék, székek, fenekek, a tocsogós limányok, fertők, indallók, mocsolák, lapályok, a homokból épülő fövények, HOVÁNY 1998. BODNÁR 1983. Kakasszék-tó. 82-85. BLAZOVICH 1985. BULLA-MENDÖL 1947. 218-219.