Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
A fedélzeten oly rémítő hideg volt, hogy kínjában még a krinolint 37 is felöltötte volna az ember, a hajó alján pedig egymás hátán ültek, s fulladásig forró volt a lég. Miklós ezt látva, egy odavetődött huszárral összekapott mérgében, s ha közbe nem szólnak a fiuk, aligha fel nem húzza gyíklesőjére. Nem távol feküdt már célunk, s estve 10 óra körül lehetett, midőn hajónk végre egy helyben maradt, s nagy örömmel kiszállottunk. Most már lábainkra került a sor: tüstént hossz sorban, csatalánccal kezdtük vándorutunk folytatását, s töltött fegyverekkel, mert előttünk Óbecse állott, hol a rácok pusztításának szomorú jelei mutatkoztak; kirabolt, leégett házak mindenfelé. Tovább-tovább haladva szép holdvilágos éjben, bűvös harmatfénynél, egész csendben elértük Magyarbecse nevű kis városkát is. Bizony ez is szegény, mint az előbbi: oly sorsban részesült, de még sem annyira. Végre megállapodtunk valami messze terjedő rónaságon; mert jobban elsötétült, lehevervén a fűbe, csakhamar elszunnyadtunk, dacára a hideg szélnek. Hajnalban aztán fölserkenve, „talpra" kiáltások ráztak fel; azonnal rendbe állottunk, s itt általvevé a zászlóalj vezényletét Kiss Ernő ezredes, 38 hogy azt a Vécsey hadtestéhez vezesse. 39 Kiss Ernő magas, daliás termetű, halvány, mondhatni sápadt, gömbölyű arcú férfi volt. Hasonlított az ember ama képhez, mely Jósika jeleneteiből a legyőzött Komoróczit ábrázolja. Itt e helyben magas bitófa nyúlt fel, melyen három pőre, sovány rác lógatta magát a szélben, s no most erre jobbra, no most erre balra, billenték gyömbér fejeiket, már amint a szélnek passziója hozta magával. Ha Kiss Ernőnek azt mondta volna ekkor valaki: „Jól megnézd ezeket az akasztott embereket!" Nem távol állott már Nagybecskerek, s így mink már a Bánátban komotizáltunk. 40 E város lakói sokan rácok, s bizony-bizony nem a legjobb mulatságban részesültünk. Dicséretére legyen mondva, hogy itt igen szép fehér házikenyereket kaptunk, de oly nagyokat, hogy magunkkal vinni nem lehetett. Pálinkát is adtak, azt pedig hidd el, nyájas olvasó, hogy bor és pálinka nélkül a tábori életben nem lehetséges maradni, amint tovább láthatod. Nekem e városkában igen rossz helyem akadt. Miklós esküjéhez híven együtt járt velem, s így szállásunk is mindig együtt jutott. Valami átkozott, vén, vad rác, volt gazdánk, ki is egyedül járt szobájában, mint Márius Karthágó romjain; befűtve pedig nem volt nála, mióta az unitáriusok a pokol tüzét kioltották. Ide vetődtünk tehát mink négyen. Képzelhető, hogy egész nap és éji kemény didergés után mily jól esett volna egy kis meleg és kenyér. Hja, de az öreg rác a füle botját se konyította ránk, hanem hideg lakatos módjára járt föl, s alá, szüntelen csak ezt motolázván fogai közt magyarul: „Szabadság... Szabadság!" Azonban Miklós teljességgel nem elégedett meg a felelettel, csak néz, csak néz, el is neveti magát a nagy Góliát rácon, megint néz, egyszerre hirtelen rákiált: „Ejnye, azs apád felfesített sületésit! Kutya volt apád, nagyapád, még azs a pap is, aki kerestek! Ha szabadság van, meglátod 37 Vékony acélabroncsokkal kifeszített bő szoknya. 38 Kiss Ernő (1799-1849) ekkor már honvéd tábornok és a bánsági hadtest parancsnoka volt. BONA GÁBOR: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-1849. Budapest, 1987. (BONA 1987.) 198. 39 Vécsey Károly honvéd ezredes (december 12-től tábornok) ekkor hadosztályparancsnok volt a bácskai hadtestben. BONA 1987. 330. 40 henyéltünk
