Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
szági három megyét 58 (kihagyva a negyedik megyét, Hevest, hiszen azt itt, az Alföld és az Alföld-szél esetében újra felvettem.) Nos, a Nyugat-Dunántúl központi helyei közül 33,9%, az északkelet-magyarországiak közül 27%, míg az alföldi és Alföld-széliek közül 26,3% rendelkezett sokadalomtartási joggal. A hetipiacok aránya a három területen 67,2%, 56,8% és 57,6%. Vásártartó (tehát akár sokadalommal, akár hetipiaccal, vagy mindkettővel) élő helység a központi helyek között a három országrészben így oszlik meg: A Nyugat-Dunántúl hét megyéjében található 177 központi hely közül 139ben, azaz a helységek 78,5%-ában mutatható ki valamiféle vásár. Ugyanez ÉszakkeletMagyarország három megyéjében: 37 központi hely közül 23, azaz 62,2% vásártartó, míg az Alföldön és az Alföld-szélén 24 megye és más közigazgatási egység 323 központi helye közül 205, tehát 63,5% rendelkezett — jelenlegi adataim szerint — hetipiaccal, vagy sokadalommal. Ezek a számok megint elgondolkoztatóak. Bár az egyes megyék, és más közigazgatási egységek között vannak különbségek, két régió, az egymással szomszédos északkeleti és az alföldi adatai mindenütt szinte tökéletesen megegyeznek, ezzel szemben a Nyugat-Dunántúl ettől teljesen eltér. Ez nem lehet a forrásadottság következménye. A nagy kiterjedésű, és a török által elpusztított, hiányos forrásbázisú Somogy megyében ugyanis a központi helyek 94,4%-ában mutatható ki vásártartás, míg a gyakorlatilag el nem pusztult, sok forrással rendelkező Abaújban csupán 43,8% a vásártartó központi helyek aránya. Ezt természetesen magyarázhatnánk Kassa szabad királyi város dominanciájával, viszont Sopron megyében, amelynek ugyancsak gazdag okleveles anyaga maradt fenn, a szabad királyi Sopron városa, vagy Kismarton földesúri város ottani léte ellenére a vásártartó helyek aránya mégis 78,9%. 59 így csak egy magyarázat lehetséges: a Nyugat-Dunántúl árutermelése és kereskedelme jelentősebb volt Kelet-Magyarországénál. A Kelet-Dunántúl adatai ugyan szintén megvannak, de még nem számítottam ki a vásártartó helységek arányát. Úgy tűnik, de ez lehet, hogy majd megváltozik, hogy Baranya és Tolna a Nyugat-Dunántúl, a többi megye pedig inkább Kelet-Magyarország arányát tükrözi. Ez annál is inkább valószínűsíthető, hiszen az Alföld Duna-melléki közigazgatási egységei (Bács, Bodrog, Csepel, Pest és a solti szék 65 központi helyéből 53-ban tartottak valamiféle vásárokat, azaz 81,5%-ban, ami a Nyugat-Dunántúlhoz hasonlítható. Mindez arra is utal, hogy később szűkebb régiókat is célszerű lesz megkülönböztetni. Kettőnél több sokadalom az Alföldön csökkenő számsorrendben Név és jogi helyzet Szám Centralitási pont Várad c. e. 11 41 Simánd opp. I. 7 19 Debrecen opp. I. 6 28 Károly opp. I. 5 19 Lökposs. 5 11 Ld. fenn, 32. j. KUBINYI, Központi helyek i. m. 513.
