Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

Sokadalom és hetipiactartó helységek az Alföldön és az Alföld szélén Közigazgatási Sokadalom Sokadalom Piachely Összes Százalékuk a egység és piacos hely tartó hely vásártartó központi helyek között Arad 1 1 5 7 41,2 Bács 6 5 4 15 71,4 Békés 2 2 50 Bereg 2 4 6 46,2 Bihar 4 5 9 18 69,2 Bodrog 7 8 15 78,9 Csanád 2 7 9 69,2 Csepel sziget 1 3 4 100,0 Csongrád 3 2 5 71,4 Heves 8 3 5 16 61,5 Jász-kun kerület 1 1 2 50 Keve 2 2 66,7 Krassó 10 10 47,6 Külső-Szolnok 2 1 3 42,9 Máramaros 1 5 6 100,0 Pest 5 7 12 92,3 Solti szék 5 2 7 87,5 Szabolcs 5 1 12 18 69,2 Szatmár 4 8 12 63,2 Szörényi bánság 1 1 25 Temes 2 2 17 21 61,8 Torontál 3 3 75 Ugocsa 3 1 1 5 62,5 Zaránd 1 5 6 50 Összesen 66 19 120 205 63,5 Centrális helyeink pontrendszerében a kilencedik kategória a vásár- és piactartás. Mint fenn előadtuk, a városokon és mezővárosokon kívül a sokadalom- és piactartó falvakat vettük be a központi helyek közé. A fenti, közigazgatási egységek alapján felbontott táblázat érdekes képet nyújt számunkra. Vannak megyék, és más közigazgatási egységek, ahol mindenütt, vagy majdnem mindenütt tartottak sokadalmakat és piacokat, és olyanok, ahol csak minden másodikban, sőt negyedikben. Nos, Krassó megye, vagy a szörényi bánság esetében ez nyilvánvalóan a forrásanyag hiányosságának, vagy esetleg saját figyelmetlenségemnek a következménye. Az azonban, hogy a nagyon jó forrásadottságú Szabolcs megye központi helyeinek lényegében egy harmadán nincs adat vásárokra, nem lehet véletlen. Összehasonlításként figyelembe vehetjük az általam már feldolgozott két területet, a Nyugat-Dunántúlt

57 és az északkelet-magyarorLd. fenn, 30-31. j.