Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
5. Ráckeve
possessio) elöljáróinak nevezte. 346 A továbbiakban nem soroljuk fel a város szép számban kapott kiváltságait, ill. azok újabb megerősítéseit, ezeket a városi levéltár anyagából kiadta Magdics. 347 Érdekesebb a város elnevezése. Eddig az al-dunai Kévét civitasnak, városnak, az új, szentábrahámtelki „kis" Kevit falunak, vagy a szintén falu jelentésű birtoknak nevezték. Ez a possessio, birtok fordul elő még Mátyás 1464-es és 1465-ös okleveleiben. 348 1473-ban azonban már Keve oppidum érdekében bocsát ki az uralkodó kiváltságlevelet. 349 Bár a possessio megjelölés teljesen nem tűnik el, 350 a többi oklevél kizárólag oppidumnak nevezi. Ráckevei polgárt viszont először már 1464-ben mondta Kevi nevű oppidumból származónak a király. 351 Mindebből az alábbi következik. Az 1440-ben az al-dunai Keve civitas-ból Szentábrahámtelke közelében letelepedett rác polgárok annak ellenére, hogy ősi kiváltságaikkal továbbra is élhettek, sőt ezeket még bővítették is, nem tudták elismertetni új településük városi, pontosabban civitas-i rangját. Az új, a „kis" Kevi az 1460-as évekig kiváltságai ellenére falunak számított, és csak ettől az évektől kezdték egyre gyakrabban oppidumnak, azaz mezővárosnak tekinteni. A különös itt az, és erre szeretnék legfőképp rámutatni, hogy a villa, possessio, majd oppidumnak nevezett Kis-Kevi kiváltságai semmiben sem különböztek az al-dunai Kevi civitas-étől. A terminológiai különbséget kétféle módon is meg lehet magyaráznunk. Az első az, hogy az al-dunai anyaváros régebbi típusú civitas volt, amelynél az öröklött civitas terminus technicus már nem felelt meg az újabb típusú civitas követelményeinek, 352 így a jogutód település már nem viselhette. A másik módot akkor lehetne bizonyítékként felhasználni, ha tudnánk, hogy az al-dunai Kevi fallal volt-e övezve, vagy sem. A valószínűség mindenesetre mellette szól, hiszen exponált stratégiai fekvéséről már az előbb is szóltunk. A Csepel-szigeti Kevi viszont nem volt erődítve, így nem lehetett civitas. Akármelyik magyarázati módot vizsgáljuk is, az újabbik Kevi esetében a válasz egyértelmű. A terminológia nem annyira a kiváltságtól, hanem a települési képtől függ. Az első évtizedekben kiváltságai ellenére azért nevezték falunak, mert nyilvánvalóan falusias képe volt az ideiglenes hajlékokban élő rácok településeinek. Később pedig mivel nem volt erődítve, már oppidumnak, mezővárosnak nevezték. Mindezt pedig akkor, amikor Mátyás király 1489-ben Kevi királynéi oppidum kiváltságait megerősítve ügyeikben a város bírájának és esküdtjeinek joghatóságát ismeri el azzal, hogy fellebbezni a tárnokmesterhez, és onnan a királyhoz lehet. A Csepel-szigeti ispán joghatósága alól expressis verbis felmenti a kevieket. 353 Ez a szabad királyi városok esetében is így van, és ezáltal Kevi közvetlenül a király alá tartozik, ami pedig a városi rendhez tartozás egyik főbb ismérve. 354 Itt nyilván a király, és a Csepel-szigetet birtokló királyné között egyenlőségjelet kell tenni. Kétségtelen ugyanis, hogy néhány évvel a kiváltságlevél előtt Beatrix királyné a város egyik peré346 MAGDICS, 1888. 36-40. 347 Uo. 41-71. (1464-1536). 348 Uo. 40-43. 349 Uo. 45-46. 350 1475: uo. 48. - 1481: uo. 49. - 1501: uo. 60. 351 Dl. 16 034. 352 Vö. LADÁNYI, 1977. 3-43. 353 MAGDICS, 1888. 53-55. 354 KUBINYI, 1980. 219., 223-235.
