Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
5. Ráckeve
Ezek a kiváltságok sejtetni engedik, hogy az al-dunai Keve város és a hozzá tartozó két falu lakossága főként a Balkánnal való kereskedelemből élt meg, de azt is, hogy a magyar királyok a fontos stratégiai helyzetű települést minden módon támogatták. A török támadások azonban itt közbeszóltak. I. Ulászló 1440. augusztus 20-án kibocsátott oklevelében a török elől menekülő és az ország különböző részén megforduló keveiek felett a bíráskodást magának tartotta fel, 339 majd október 10-én adta ki a már idézett letelepedésre vonatkozó privilégiumait. Ez alátámasztja azt a Skariczánál is megőrzött hagyományt, hogy a menekülő keveiek először a Budától északra fekvő szentendrei (akkor váci) szigetre, a visegrádi királyi várral szemben telepedtek meg, és csak utóbb költöztek át a Csepel-szigetre. 340 Ezt az is alátámasztja, hogy menekült bolgárokat, azaz szintén orthodox keresztényeket, Zsigmond király ugyancsak a szentendrei szigeten telepített le, kiváltságlevelük 1428-ból kelt, azaz egyidős Keve városéval. 341 így a kevei rácok valószínűleg 1440-ben menekültek először a szentendrei szigetre, és onnan az év vége felé a Csepel-szigetre. Lehetséges, hogy a régi Keve város és az új Kiskeve közt a kapcsolat egyelőre nem szűnt meg. 1453-ban ugyanis V. László király Keve civitas bírája kérésére erősíti meg a város kiváltságait, és a vámmentességi privilégium megtartását külön meghagyja Brankovic György rác despotának. 342 1455-ben viszont Szentábrahámtelke, másként Kiskevi nevű Csepel-szigeti királyi faluban (villa) lakó rácoknak erősíti meg a kiváltságaikat, és meghagyja ezek megtartását a Csepel-sziget királyi ispánjainak, míg a rácok visszatérhetnek Kövin civitasba, ahonnan a töröktől félve költöztek el. Említi a faluval szemben a Dunában lévő révet is. 343 Ugyanaznap azonban Kövin város bírája Márton, valamint György és Barrabás kérésére a város adómentességi kiváltságát erősíti meg. Zsigmond volt főkancellárja és György rác despota tanúskodott a kiváltság meglétéről. Ebben arról is van szó, ha a töröktől félve elmenekülnének, vagy ha visszaköltöznek. 344 A rác despota szerepe, a bírónak Kövin város, azaz az al-dunai település fejeként való említése, az el- és visszaköltözésre vonatkozó utalások azt mutatják, hogy a Szentábrahámtelkére való költözést még senki nem tekintette véglegesnek, és azt, hogy a lakosság egy része valószínűleg még a helyén maradt. Kövin valóban még mindig fontos támaszpontja volt a török ellen harcoló magyar csapatoknak, Hunyadi János főkapitány többször keltez itt oklevelet. 345 Az 1458-ban trónra lépett Mátyás az 1455-ben még kovininak nevezett Márton bíró és Barnabás, ill. Márton rác esküdt polgárok kérésére erősítette meg kiváltságaikat, illetve biztosította nekik Kövin város privilégiumait. Az egyik oklevélben Mártonokat a Csepel-szigeti Szentábrahámtelke, másként Kiskevi falu, a másikban birtok (villa, ill. 339 Uo. 21-23. 340 Uo. 89. 341 MÁLYUSZ ELEMÉR: Une colonie bulgare a proximité de Buda au moyen áge. In: Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 13. 1967. 413-425. 342 MAGDICS, 1888. 25-32. 343 Uo. 32-34. 344 U. 24-36. 345 1448-1456 közt többször, először kormányzóként. SEBESTYÉN B.: A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. é. n. 81-83. Az adatok az itinerárium, vagy az oklevelek tartalma alapján csak az al-dunai Kevére vonatkozhatnak.
