Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
egyházi és nagybirtokosi), valamint 15 oppidum foglal helyet. A terület valamennyi királyi szabad városa és püspöki székhelye itt található. A 38 következő kategóriához, azaz a 16 és 20 pont közöttiekhez tartozó központi helyet nem sorolom fel, közülük 18 alföldi és Alföld széli. Ami az érdekes, hogy ez utóbbi tájegységre eső városnak tekinthető központi helyek minden kategóriában egyenlő arányban oszlanak meg, és a 73 város közül 35, azaz 48% alföldi és Alföldszéli. Mint láttuk, ez a terület az ország területének 49,1%-a. Az egész Dunántúlon azonban majdnem annyi a városnak tekinthető központi hely, mint az Alföldön, 33, noha a Dunántúl az ország területének csupán 19,5%-a. (A három északkelet magyarországi megyében 5 városias település volt, az ország területe 3,1%-án.) Az Alföld tehát mindenképpen kevésbé városias volt a Dunántúlnál, az azonban igen tanulságos, hogy a magyar városhálózat azért kiterjedt az Alföldre is, és egyáltalán sokkal szélesebb városiasságot árul el, mint ahogy azt korábban történetírásunk feltételezte. A továbbiakban az Alföld viszonylatában vesszük sorra az egyes centralitási kategóriákból levonható következtetéseket. Az uradalmi központ mezővárosfejlesztő jellegére, mint fenn láttuk 38 , Fügedi Erik hívta fel a figyelmet. Elgondolkoztató, és bár nézetem szerint nem általánosítható, Mályusz Elemér meglátása is, aki felfigyelt arra, hogy a magyar anyanyelvi lakosságú városok, szemben a németekkel, szerettek közvetlenül földesúri vár mellé települni, amire az egyik legjobb példát Szegeden találta meg. 39 Az uradalmi központ jellegnél, mint centralitási kategóriánál e szerint nemcsak önmagában erre, hanem két kiváló, most idézett várostörténészünk meglátásaira is kell gondolnunk. Meg kell említenem, hogy ennek a kategóriának centralitási jelentőségére viszonylag későn figyeltem fel, így adataim valószínűleg hiányosak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az uradalmi (beleértve a királyi) központokat, földesúri lakóhelyeket elvileg épp a városiasodás ellentéteinek is felfoghatnánk. Egy település önkormányzata nyilvánvalóan károsodást szenved akkor, ha ott tartózkodik a földesúr, vagy annak reprezentánsa. Talán nem véletlen, hogy a főváros, Buda (és testvérvárosa Pest) bírója és tanácsa megválasztásának megerősítését az uralkodó sohasem adta ki a kezéből, és azt is tudjuk, hogy a budavári udvarbíró is beavatkozhatott a városok életébe. 40 Mezővárosok esetében azok arra törekedtek, hogy földesuruk ne tartson officialist, uradalmi tiszttartót a körükben. 41 Az viszont igaz, hogy noha ennek jelenléte kétség kívül sérti a település autonómiáját, a tiszttartó alá tartozó falvak jobbágyai gyakran voltak kénytelenek felkeresni uruk képviselőjét, ezzel pedig annak lakóhelye centralitását növelték. 38 Ld. fenn, 19. j. 39 MÁLYUSZ, A magyarság és a városi élet i. m. 43. 40 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn, hsgg. v. Kari Mollay. (Monvmenta Historica Bvdapestinensia I.) Bp. 1959. 67. (24. §) — ELTE Könyvtára. Kézirattár. Litterae et epistolae originales 32. Bornemissza János budavári udvarbíró elleni vád (1526): Item idem Johannes judicibus civitatuum Budensis et Pesthiensis commisit, uti si quid faciendum sua Maiestas sine senatus voluntate jusserit nullomodo adimplerent. (123. pont.) 41 Ez számos mezővárosi kiváltságlevélben előfordul. V. ö. pl. Munkács 1445. évi privilégiumát: volumus etiam, vt nullus officialis noster in eorum medio manere valeat. SAS ANDOR: Szabadalmas Munkács város levéltára 1376-1850. Munkács 1927. 143. Ettől függetlenül ott állt Munkácson a vár, azaz a várnagyok mégis beavatkozhattak a város életébe.
