Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A kamarai birtokok eladása és a magánuradalmak kialakulása

nagyon sok helyen konfliktusokat eredményezett. A Bánságban azonban az 1780-as úrbárium megszabta az úrbéri legelők terjedelmét, igaz azonban, hogy nagyon szűkösen. A közösségi legelők kis terjedelme mindvégig probléma maradt. A bérmunka mellett korán megjelentek az első mezőgazdasági gépek. Gábor Ferenc tudósítja 1842-ben, hogy a Bánságban már több helyen használnak Seidl típusú amerikai cséplőgépet. 1837-ben a lovrini uradalom egy újtípusú svéd gyártmányú cséplőgépet szerzett be, mely naponként 110-115 21 kévés keresztet csépelt ki, szemben a Seidl típusúval, mely legfeljebb 45-50 kereszt kicséplésére volt képes. A svéd gépet hét ember kezelte és egy gazdatiszt felügyelte. S a gép 72 nap alatt 4896 kereszt búzát és 64 kereszt zabot csépelt ki, melynek folytán 3240 pozsonyi mérő búzát és 100 pozsonyi mérő zabot nyertek. A kiadás mindössze 1910 forint 37 2/4 krajcár volt s a tiszta érték 3522 forint 22 1/2 krajcár maradt. 1842-ben a lovrini cséplőgép 56 nap alatt 4560 mérő tiszta búzát adott.

71 Altalános jelleggel, beleértve a parasztgazdaságokat is, használták a barázdafordító vasekét és vasboronát. 1825 és 1842 között dolgozott Nagykomlóson a neves szakember Vidács István, ki a legkülönbözőbb típusú mezőgazdasági eszközöket hozta forgalomba.

72 A helyi kézművesipar (kovácsok, kerekesek, szíjgyártók, kötélverők, stb.) biztosították a helyi szükségletet. A kamarai birtokok eladása után kialakuló modern módszerekkel gazdálkodó uradalmak többé-kevésbé lezárták az úrbéri földek határát. Az úgynevezett überlandok legtöbb esetben az uradalmak használatába kerültek. Ezzel lezárult a korábbi szabad földfoglalás, sőt a pusztabérletek rendszere is. Ennek ellenére a paraszti használatban lévő szántók, rétek és legelők összterülete jóval meghaladta a majorsági földekét. A bánáti paraszt, de különösen a német telepesek általában jól gazdálkodtak. A talajművelés és fogatolás állata mindenütt a ló. Búza, kukorica, repce és más takarmánynövények termesztésében, nem különben az állattartásban jeleskedtek.

73 Galgóczy is megemlíti, hogy a „bánáti német helységek buja földjeiken csinos és takarmánytermesztést csaknem általában elég csinos, bár nem egész szorgalommal de méltó értelmességgel űzik gazdaságaikat. "

74 Különösen kiemeli az olyan parasztközösségek gazdálkodását, mint Orczy falva, Moritzfeld, Perjámos, Billéd, Nagyjécse, Németszentpéter, Nagy szentmiklós, stb. Egyik-másik paraszti kezelésben lévő faluhatár meghaladta a 10 000 kataszteri holdat (Billéd 10 028, Varjas 11 129, Szakáiháza 10 327, Kécsa 14 000, Vinga 16 183, stb.).

75 Krassóban főleg az állattartás, s mindenekelőtt juhtenyésztés ért el magasabb szintet. Galgóczy szerint a „nép is sok juhokat nevel. Kivétel nélkül valamennyi gazdas egyik jövedelmi forrását a juhtartásban keresi. Gyakorolja a túró- és sajtkészítést, gyapjúból durva szűrposztót készít, a köznép számára harisnyát köt, eladásra is kerül sok gyapjú, de még több juh adatik el nyiratlan. "

76 71 GÁBOR FERENC: A lovrini cséplőgép. Magyar Gazda, 1842. 1647-1658. 72 Kakucs i. m. 73 Gazdálkodás a Bánságban. Magyar Gazda, 1842. 1577-1600. 74 Galgóczy i. m. 171. 75 Ibidem 99., 101., 175. 76 Ibidem 349.