Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

VÉGKÖVETKEZTETÉSEK

VÉGKÖVETKEZTETÉSEK A török kiűzésétől eltelt 130 év alatt a Bánság egy elvadult, elmocsarasodott és elnéptelenedett tájból egy jól termő, virágzó és változatos mezőgazdasággal rendelkező, etnikailag színes vidék lett, melyben a döntő gazdasági szerepet a mezővárosok és nagyközségek biztosították. Mindezt akkor támaszthatjuk meggyőzően alá, ha összehasonlítást végzünk az ország más megyéivel is. Természetesen nem vállalkozhatunk az egész Magyarország területének statisztikai felmérésére s csak a Tiszántúl megyéivel végzünk összehasonlítást. Magától értetődő, hogy a megyék nagysága más és más, a települések száma, kiterjedése is ehhez igazodik, beleértve a földrajzi adottságokat is. Ugyanakkor a települések nagysága, a nagyközségek számaránya világosan bizonyítja, hogy a Bánság mind a népesség számát, mind gazdasági helyzetet tekintve az élen járt. Az 1828-as összeírás szerint a tiszántúli megyékben a helyzet a következő: megye település jobbágy házas hazátlan zsellér szolga kézműves kereskedő honoratior Máramaros 138 6020 5387 1747 216 362 152 1 Szatmár 263 9437 6453 1162 451 274 34 9 Ugocsa 71 1459 757 517 24 5 3 Szabolcs 136 4620 6160 1853 1259 237 56 Bihar 492 29956 25196 3211 578 1610 274 39 Arad 183 22846 8260 818 529 702 45 15 Békés 22 8971 8546 1818 1101 1264 48 15 Csanád 27 3643 5011 1019 540 655 89 1 Csongrád 30 3113 7026 3201 1230 1045 54 8 Krassó-Szörény 228 26620 9890 1336 838 786 206 51 Temes 188 31072 10375 4288 2923 2259 281 80 Torontál 166 18509 18383 8078 5667 2764 512 40 Az összes adózó családok százalékszerű aránya a társadalmi helyzet szerint a következő: megye jobbágy házas hazátlan szolga kézműves kereskedő és honoratior zsellér együtt Máramaros 47,4 38,5 8,9 1,5 2,6 1,1 Szatmár 53,0 26,2 6,5 2,5 1,5 0,3 Ugocsa 52,8 27,5 18,7 0,8 0,3 0,1