Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

szöllőskertben szerette az embereket: magvető volt itt is, ott is." Három vonását emeli ki. Az egyik, hogy a szószéken is ember volt: „Olyan volt az igehirdető, amilyen az ember. Természetszerető és természetes, jól felkészült és mindig készülő, a részeire szétesett dolgokat együttlátó... embert látó, jövőbe látó és jövő felé vezetni tudó prédikátor". Másik vonásként említi szerénységét, harmadikként pedig népe iránti szeretetét. „A templom világa és a templomon kívüli világ éppenúgy egységes, összefüggő munkaterületet jelentett, mint ahogyan gyülekezete és a város népe az ő szemében egyetlen társadalom volt." Saját írása és vallomása igehirdetéséről Kis Bálint a magyarországi reformkorban reformerként élő lelkipásztor volt, aki igehirdetői szolgálatát fontosnak tartotta. Történetírói közül egyedül Toldy Ferenc emlékezik arra, hogy Kis Bálint első írói kísérlete az igehirdetés módszeréről, tartalmáról és céljáról szólt. 1808-ban, első jelentős írásában „azon módokat fejtegette, mik szerint a közönséges isteni tiszteleteken mondatni szokott könyörgéseket úgy kellene készíteni és elmondani, hogy azok a vallásbeli felvilágosodás s egyszersmind a kegyes életnek hathatósb elősegítői legyenek". Toldy Ferenc méltatja ezt a művét, mert — mint említi — „az itt kifejtett nézetek vezették őt szent tisztében és lelték rendszeres kifejtésöket azon munkában, mellyel pályáját bevégezte".

28 A szentesi gyülekezet történetéhez fűzött önéletrajzában fontosnak tartotta, egész életét meghatározó munkája alapját képező igehirdetői hivatását. Ezt jegyezte fel: „Prédikációimat és más hivatalos mondanivalókat leginkább magam készítettem, a mások munkáiból a nékem jobbnak tetsző részeket kiszedegettem, a tőlem kigondoltakkal rendbe szedtem, úgy írtam le szokott stílusommal, melyben a világosság, a jó rend, a rövidség kedvesebb volt előttem a mesterséges szószaporításnál; a természetes egyszerű beszédnek követése a tettető deklamálásnál. Vasárnapi tanításomat az időhöz, a körülményekhez s hallgatóim szükségéhez alkalmaztam. Hétköznapokon télen szokásban lévén kedden és pénteken a magyarázat, először Pál apostol Római levelét magyaráztam, amit elvégezvén, minthogy az előttem volt lelkipásztor az evangéliumot nem végezhette el, Jézus Krisztus életének végső szakaszát kezdvén a Jeruzsálembe utoljára lett felmenetelén, a 4 evangélisták szerint végig tanítottam."

29