Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 2. Az országgyűlési képviselő (1865—1875)

s alkalmat majd csak a kiegyezés után találtak.

104 Az így kialakult sorrendet nem a véletlen szülte... Az országgyűlés első — 1866. június 26-ig, elnapolásáig tartó — szakaszában Csernovits Péter meglehetősen élvezte képviselőtársai bizalmát. Ő is ott volt azok között, akiket a december 14-i udvari díszebédre meghívtak;

105 s amikor megválasztották azt a harminctagú bizottságot, amely a trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslatot készíti el, 236 kapott szavazattal a 13. legjobb eredményt érte el.

106 Hasonlóképp sokan voksoltak mellette, amikor a képviselők a közös viszonyokat tárgyalandó bizottságot jelölték ki (1866. március 3.): a leadott 252 szavazatból Csernovits 236-ot kapott, s csak olyan képviselők előzték meg, mint Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Ghyczy Kálmán, Jókai Mór, Tisza Kálmán.

107 Tagja lett Csernovits Péter a nemzetiségi kérdésben kirendelt s a közintézetek ügyében működő bizottságnak is (279 és 263 választással). Az 1866. április 26-án megválasztott nemzetiségi bizottságban — többek között — Andrássy Gyula, Gozsdu Manó, Svetozar Miletié, Eötvös József voltak társai; míg a másikban Hunfalvy Pál, Jókai Mór, Lónyay Menyhért, Mikó Imre.

108 1866. március 19-én, az uralkodónak készült felirati javaslat tárgyában lebonyolított név szerinti szavazás során még Deák, Andrássy, Eötvös pártját támogatva adta igenlő szavazatát.

109 Talán utoljára. A katonai vereséget követően, november 19-én gyűltek egybe újra az országgyűlés képviselői. December 6-án már össze is mérte erejét a „jobbközép" és a „balközép", amikor a két politikai csoportosulás által készített felirati javaslatok felett szavaztak. A szavazás eredménye minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a képviselők többsége hajlandó követni Deák Ferencet a kiegyezés útján. Tisza Kálmán ellen-felirati javaslatát 227-en elutasították, s csak 107-en támogatták. Olyanok, mint Böszörményi László, Ivánka Imre, Jókai Mór, Madarász József, Podmaniczky Frigyes, Tisza Lajos és Csernovits Péter — mindannyian 6l-es határozati pártiak.

110 Az események — parlamenten belül és kívül — felgyorsultak, a politikai polarizáció plasztikusan kitapinthatóvá vált. Az uralkodó 1867. február 17-én miniszterelnökké nevezte ki Andrássy Gyula grófot, február 20-án a kormány tagjait. A képviselőház napirendjére egymás után kerülnek a kiegyezés tartalmát képező tárgyak. Csernovits Péter „véleményének" sajátos formában adott kifejezést: egyszerűen távollétével tüntetett. Ez történt március 2-án a közterhek, március 4-én a kormány felhatalmazása az újoncok állítása tárgyában elrendelt szavazás esetében.

111 A „szélsőbal" az Andrássy-kormány hivatalba lépését követően az országgyűlés feloszlatását és új választások kiírását javasolta. Az indokok között az is elhangzott, hogy a Deák-pártnak többséget biztosító 1865-ös választások előtt a kiegyezés feltételei nem váltak ismertté. Deák nyomására — az új választástól idegenkedő képviselők — vita nélkül elvetették Böszörményi László indítványát.

112 Ilyen előzmények után szavazott a képviselőház március 30-án a 67-es bizottság munkálatáról, mint általános tárgyalási alapról, s május 29-én, a részletes vita lezárásakor Deák javaslatáról a „közös viszonyok tárgyában". A tulajdonképpeni kiegyezés törvénye mellett a Deák-párt és a konzervatívok (257-en, illetve 209-en), ellene a „balközép" és a „szélsőbal" szavazott (117-en, illetve 89-en).

113 A nemzetiségi képviselők, mivel hiába sürgették nemzeti tö-