Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei
békés törekvéseit és javaslatait", sem az uralkodó július 10-i nyilatkozatát, „nyílt lázadásra keltek", következésképp „... kötelességévé vált a kormánynak összegyűjtött hadi erejével a pártütést szigorúan elnyomni", a békét helyreállítani, jutalmazni és büntetni „törvény és igazság szerint". E feladat elvégzésére a temesvári, a péterváradi fohadparancsnok és Bechtold altábornagy kapott megbízatást. Katonai ítéló'széket állítanak fel, amely statáriális szigorúsággal jár el a hazai szerb felkelőkkel, s a „Serviábol berohant idegen csoportokkal" szemben 292 Mindez azonban Csernovits Péter kormánybiztost már alig érintette. A bánsági fohadparancsnok, Piret altábornagy — mint láttuk — a Tisza vonala mögé, a Bánátba vonta vissza parancsnoksága alá tartozó csapatokat (Kiss Ernő ezredes vezetésével); a szlavóniai fohadparancsnok, Hrabovszky János sem vette figyelembe a királyi biztos érdekeit, elképzeléseit, s megkérdezése nélkül rendelkezett a fősége alá tartozó katonákkal (vö. a karlócai foglyok elengedése, Zahn altábornagy kijelentéseit az újvidéki közgyűlésen június 14-én). Akárhogy is vizsgáljuk, a nagykikindai felkelés pacifikálását leszámítva nem sok beleszólása volt a teljhatalmú királyi biztosnak a Délvidéken állomásozó sorkatonák mozgatásába, felhasználásába. Ezért nem tartotta tanácsosnak az „eró'veli kísérlet"-et; s ezért jutott arra a következtetésre, amit a belügyminiszternek írt még június elején: „A katonai erő csekélysége miatt... folyvást alkudozok vélek, s még mindég van reményem, hogy talán valamire mehetek vélek...". 293 4. A BÁCSI VÉDVONAL MEGSZERVEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI 1. Fentebb már említettük, hogy 1848 májusa végén, júniusában sorra alakultak a szerb felkelők táborai (Karlóca, Periasz, római sáncok, Szenttamás). A táborban gyülekezők többségét határőrök, szerb inszurgensek és a szerb fejedelemségből érkező önkéntesek (szerviánusok) alkották. 294 Az európai forradalmak hatása nem hagyta érintetlenül a még török fennhatóság alatt levő', de bizonyos autonómiát élvező szerb fejedelemséget sem. Belgrádban 1848. március 25-én nemzeti és liberális követelések megfogalmazására került sor. így és ekkor emelkedett az érdeklődés előterébe a Szerbia határain kívül élő szerbek sorsa, az egyesítés kívánsága. 295 A Vestnik című lap, a szerb legfelső bizottság (fó'odbor) orgánuma 1848. december 29-én (1849. január 10.) 1848 legnagyobb dicsőségének azt tartja, hogy „... az egy vérből származó népeket, amelyek eladdig idegenektől való szétszabdaltságukban öntudatra nem ébredhettek, testvéri egyesülésre és szövetségre hívta, hogy mint egy és ugyanazon test tagjai újból egy testté váljanak". 296 Természetesen mindezt a szerbekre érti elsősorban. Azt nem vonjuk kétségbe, hogy a dél-magyarországi szerb nemzeti mozgalom kibontakozásánál nem volt szükség „idegen és egyéb külső elemek" hatására (ami alatt osztrákok, s az „... állítólagos szerbiai nagyszerb körök" értendők" 297 ), az álláspontunk az,
