Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

hogy ebben a faluban a magyarokon kívül jelentős számú szerb és szlovák lakosság is él, s még inkább az a körülmény, hogy — föltevésem szerint legalábbis — Bajsa első magyar telepesei nem egy helységből, sőt nem is egy vidékről verbuválódtak. BENKŐ LORÁND ugyan a nyelvjárásilag egynemű települések között említi Bajsát (MNy. LVII, 406), a napjainkig megőrződött nyelvi-nyelvjárási sajátságai azonban arról vallanak, hogy Bajsa megalapítói legalább két vidékről kerültek ki. A lakosság nagyobbik része minden kétséget kizáróan palócos-jászos nyelvjárásterületről települt, mégpedig a különböző nyelvjárási jelenségek (pl. az illabiális á-zás, a zárt é'-zés és a zárt z-zés, a mérsékelt ö-zés, a kisebb mértékű /-ezés; stb.) alapján ez a terület Jászberény, Tóalmás, Tápiószentmárton és Tápiógyörgye körzete, azaz nagyjából Nagykáta környéke lehetett. Az előzőekben részletesen fölsorolt jelenségek között két olyan sajátság is szerepel, amely nemcsak a Nagykáta környéki nyelvjárásokra nem jellemző, hanem a többi palócos-jászos típusú tájszólásra sem. Ez a két jelenség a csukka, kötte megoldású határozói igeneves forma és a köznyelvben v tövű igék helyén álló /-es tőváltozat (pl. lül — lől 'lő'). De vajon mely vidékeken van meg ez a két jelenség? Ha átnézzük a MNyA. megfelelő térképlapjait, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy e két jelenség izoglosszája nagyjából a Csepel-sziget déli része, Komárom és a Duna által bezárt háromszögben húzódik, a csukka típusú határozói igenévképzős formák a Dunakanyar háromszögét átlépve a Duna bal partjától nem túl messze fekvő községek nyelvjárásában is élnek. Mivel a csukka, kötte szóalakok aligha belső fejlődés eredményei a bajsai tájszólásban, s valószínűleg a lül 'lő' megoldású igék sem, ezért föltételezésem szerint a bajsai magyarok elődeinek kisebb része a Dunakanyar környékéről települhetett. Péterréve községnek sem a történetével, sem a nyelvjárásával nem foglalkozott a szakirodalom, pedig mint telepítés magára vonhatta volna a helytörténészek figyelmét, s amint az előzőekben bemutattam, jelenségekben gazdag tájnyelve felkelthette volna a nyelvjáráskutatók érdeklődését is. Mivel Péterréve tájszólása nagyon hasonló Bajsa nyelvjárásához, ezért Péterréve megalapítóinak eredeti lakhelyét is tulajdonképpen Nagykáta környékén kereshetjük. Ehhez azonban föltétlenül figyelembe kell vennünk a két falu tájnyelve közötti eltéréseket is. A legmarkánsabb különbség az, hogy Péterréve népnyelvében nincs meg a csukka típusú határozói igeneves forma, de például a labiális ö-zés és az apalatális /-ezés mértéke is kissé eltér. Ezen különbségek alapján Péterréve kibocsátó nyelvjárása a Tápió középső folyása mentén, Nagykáta és Tápiószentmárton vonalától kissé nyugatra lehetett. Ennek a föltevésnek nem mond ellent az, hogy Péterréve nyelvjárásának lől 'lő' megoldású formáit nem a Dunakanyar vidékéről magyarázzuk, ugyanis éppen a Tápió középső folyásához közeli falvakban, Gomba és Tápiószentmárton nyelvjárásában is megvannak — amint